Mivel nem igazán van mit csinálnom és unatkozom, így úgy gondoltam, hogy írok egy kedvenc könyvemről. Ez a könyv most Elizabeth Goudge regény a Holdhercegnő, eredeti címén The Little White Horse lesz.
Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Igazából azért szerettem bele ebbe a könyvbe, mert 14, vagy már majdnem 15 éves lány létemre, engem nagyon megfogott ez a mese. Igen, mert ez egy mese. Érdekes, és nagyon aranyos kis történet, de mégis olyan, hogy még engem is lekötött, pedig véleményem szerint már jócskán kinőttem a mesékből.
Maga a történet egy bizonyos Maria Merryweather-ről szól, aki a szülei halála után kerül Holdföldére. Maria és a nevelőnője Miss Heliotrope Holdszállásra költöznek, Maria nagybátyjához Sir Benjamin-hoz.
Maria-t hamar magával ragadja Holdfölde és megismerkedik a hely legendájával. Végül, mikor már tisztában van a múlttal, és azokkal a hibákkal amiket egykoron az Ő családja követett el, elhatározza, hogy helyrehozza azokat. De persze ezt sem egyedül kell megtennie. Segítségére lesz Robin, a fiú, akit még Londonban ismert meg, és barátkozott össze vele, holott a fiú soha nem járt még Holdföldén túl, és az édesanyja Loveday Minette, valamint a család egyéb barátai - akik nem feltétlen emberek. Ilyenek például Wrolf, aki talán oroszlán, talán kutya, ki tudja, Serena a nyuszi, Zacharia, a macska, Periwinkle, Maria lova, és Wiggins, a kutya, aki Maria-ékkal érkezett Londonból.
Maria-nak és segítőinek szembe kell szállnia a Sötét Erdő lakóival és Fekete William-mel. Végül a régmúlt titkait kigobozva és mindent jóvá téve, Maria-nak sikerül újra békét hoznia Höldföldére és, így Ő lesz az első Holdhercegnő, aki sikerrel jár küldetésében.
Mindent összefoglalva, így talán kissé túlzottan "mesés" regénynek hangzik, viszont szerintem nagyon érdekes és még egy már idősebb illetőt is teljesen el tud varázsolni. Szépek a leírások, kidolgozottak a karakterek, a finom humor is megjelenik a regényben, és végül mégsem lesz teljesen boldog minden, ami kicsit közelebb hozza a valósághoz a regényt. Hisz, a valóéletben sem minden csak móka és kacagás.
Hát nem is tudom, hogy hol kezdjem. Igazából azért szerettem bele ebbe a könyvbe, mert 14, vagy már majdnem 15 éves lány létemre, engem nagyon megfogott ez a mese. Igen, mert ez egy mese. Érdekes, és nagyon aranyos kis történet, de mégis olyan, hogy még engem is lekötött, pedig véleményem szerint már jócskán kinőttem a mesékből.
Maga a történet egy bizonyos Maria Merryweather-ről szól, aki a szülei halála után kerül Holdföldére. Maria és a nevelőnője Miss Heliotrope Holdszállásra költöznek, Maria nagybátyjához Sir Benjamin-hoz.
Maria-t hamar magával ragadja Holdfölde és megismerkedik a hely legendájával. Végül, mikor már tisztában van a múlttal, és azokkal a hibákkal amiket egykoron az Ő családja követett el, elhatározza, hogy helyrehozza azokat. De persze ezt sem egyedül kell megtennie. Segítségére lesz Robin, a fiú, akit még Londonban ismert meg, és barátkozott össze vele, holott a fiú soha nem járt még Holdföldén túl, és az édesanyja Loveday Minette, valamint a család egyéb barátai - akik nem feltétlen emberek. Ilyenek például Wrolf, aki talán oroszlán, talán kutya, ki tudja, Serena a nyuszi, Zacharia, a macska, Periwinkle, Maria lova, és Wiggins, a kutya, aki Maria-ékkal érkezett Londonból.
Maria-nak és segítőinek szembe kell szállnia a Sötét Erdő lakóival és Fekete William-mel. Végül a régmúlt titkait kigobozva és mindent jóvá téve, Maria-nak sikerül újra békét hoznia Höldföldére és, így Ő lesz az első Holdhercegnő, aki sikerrel jár küldetésében.
Mindent összefoglalva, így talán kissé túlzottan "mesés" regénynek hangzik, viszont szerintem nagyon érdekes és még egy már idősebb illetőt is teljesen el tud varázsolni. Szépek a leírások, kidolgozottak a karakterek, a finom humor is megjelenik a regényben, és végül mégsem lesz teljesen boldog minden, ami kicsit közelebb hozza a valósághoz a regényt. Hisz, a valóéletben sem minden csak móka és kacagás.
