Sokszor gondolkoztam már azon, hogy mit is jelentenek az álmaim. Egyben megegyezhetünk: Az én álmaim semmit. Néha annyira nincs értelme egy-egy mozzanatnak, hogy szinte nem is értem, hogy miért álmodok ilyesmit. Viszont vannak, akik meg is mernének esküdni arra, hogy még ezeknek a néha - esetemben gyakran - értelmetlen dolgoknak is van értelmük.
Sokan azt mondják, hogy van aki megálmodja azt, hogy mi is fog történni. Vajon ilyen tényleg van? Tényleg képes valaki megálmodni azt, ami még meg sem történt? Látni a jövőt? Bár, anyukán hisz az ilyesmiben, vagy legalábbis szeretne, én ezt nem igazán tudom elfogadni. Mennyire ijesztő lenne beletörődni abba a ténybe, hogy az életünk előre meg van írva, hogy mi csak beleszületünk valamibe, ami előre el van döntve. Elfogadni azt, hogy bábuk vagyunk és bármit is teszünk nem tudunk kitörni ebből. Én nem akarok hinni ebben és nem is fogok.
Az életünk a miénk. Mi választjuk, hogy merre menjünk. Mi rontjuk el, vagy tesszük szebbé. Mert így van ez, bárki bármit mond. Ezt nem látni előre. Ne mondja nekem senki azt, hogy Ő tudja, hogy mit fogok csinálni holnap 15:08-kor, mikor ezzel még én magam sem vagyok tisztában. Ez így őrültség és semmi értelme.
A másik dolog, amihez a töprengésem alatt eljutottam az az Álomvilág. Nem meglepő módon nekem erről is van egy elméletem, amit most meg fogok osztani veletek.
Szerintem egy bizonyos Álomvilága mindenkinek van. Van, aki itt álmában jár, van, aki napközben is. Egyik barátnőm rendszeresen megkapja a szüleitől, hogy Ő egy Álomvilágban él, de szerintem ez nem baj. Hiszen ez egy olyan világ, ahol mindenki önmaga lehet, ahol nincsenek határok.
Ez egy olyan világ, amilyen a valóság sosem lesz. Itt soha nem fogunk megszabadulni a terhektől, a rossz dolgoktól és bizony vannak vágyak, amit itt nem teljesülhetnek, de ott... Igen ott minden más.
Én is szeretnék egy ilyen álomvilágban élni, ahol minden rendben, ahol nincsenek gondjaim, de tudom, hogy az álmok bizony törékeny dolgok. Szoktuk mondani, hogy "Álmodozni csak szabad!", persze szabad. Viszont ha felébredünk az álmokból az a valóságban találjuk magunkat az fáj.
Szóval vigyáznunk kell, hogy meddig megyünk, mert minél messzebbre merészkedünk, annál jobban fáj visszatérni ide, a Földre.
