Nos igen, megint egy nem túl bizalomgerjesztő cím, de most mit tegyek? Sok ez már mostanság.
Ott volt például ez az egész veszekedés. Most meg megint megy ez az egész kavarás, hogy ki, mit, mikor, hol, miért mondott és ebből már őszintén elegem van. Annyi nincs az illetőben, hogy bocsánatot kérjen, de tovább kavarja a dolgokat, hogy talán úgy jobb lesz, és nem tudja észrevenni, hogy ezt már mind halálosan unjuk. Egyszerűen elég volt. Ezen már nincs mit magyarázni. Sok volt ez, mindenki megkapott mindent és egyszerűen ennek már tényleg mindegy. Ezek után lehet, hogy én vagyok a gonosz, de engem már annyira nem érdekel, hogy megbocsátani is fölösleges. Most minek mondjunk ki egy szót, ha úgysem úgy gondoljuk? Fölösleges.
Na igen, betegség. Úgy néz ki sikeresen összeszedtem valamit. Tisztára, mint az oviban a vírust adok-kapok dolog. Idén már többször is voltam beteg. Viszont ez most rosszabb, mint eddig. De nem fogok panaszkodni, csak egyszerűen elegem van. Ez a hab már a tortán, esküszöm.
És ez az állandó rosszkedv meg unalom! Most már az időre se foghatom, mert már egyre jobban látni, hogy jön a tavasz. Szóval nem tudom. Majd csak kialakul.
Viszont, ha minden igaz hétfőn vagy kicsit utána megjön a levélkém és hivatalosan is felvételt nyerek a középsuliba. Azért ez egy jó dolog a sok rossz között. Bár, a ballagást szervezni lehet, hogy jó dolog, de annyira nem várom ezt az egészet. Elbúcsúzni meg minden. Nem jó ez így. Túl sok minden meg fog változni és nem tudom, hogy milyen lesz. Ekkora változás még nem történt az életemben. Kicsit talán még félek is tőle, hiszen sokan megyünk, sok felé, és most olyan embereket hagyok magam mögött, akikkel gyakorlatilag együtt nőttem fel. És ez még fura. De talán, mint írtam már, nem minden változás rossz. De erről majd csak később nyilatkozom.
Ott volt például ez az egész veszekedés. Most meg megint megy ez az egész kavarás, hogy ki, mit, mikor, hol, miért mondott és ebből már őszintén elegem van. Annyi nincs az illetőben, hogy bocsánatot kérjen, de tovább kavarja a dolgokat, hogy talán úgy jobb lesz, és nem tudja észrevenni, hogy ezt már mind halálosan unjuk. Egyszerűen elég volt. Ezen már nincs mit magyarázni. Sok volt ez, mindenki megkapott mindent és egyszerűen ennek már tényleg mindegy. Ezek után lehet, hogy én vagyok a gonosz, de engem már annyira nem érdekel, hogy megbocsátani is fölösleges. Most minek mondjunk ki egy szót, ha úgysem úgy gondoljuk? Fölösleges.
Na igen, betegség. Úgy néz ki sikeresen összeszedtem valamit. Tisztára, mint az oviban a vírust adok-kapok dolog. Idén már többször is voltam beteg. Viszont ez most rosszabb, mint eddig. De nem fogok panaszkodni, csak egyszerűen elegem van. Ez a hab már a tortán, esküszöm.
És ez az állandó rosszkedv meg unalom! Most már az időre se foghatom, mert már egyre jobban látni, hogy jön a tavasz. Szóval nem tudom. Majd csak kialakul.
Viszont, ha minden igaz hétfőn vagy kicsit utána megjön a levélkém és hivatalosan is felvételt nyerek a középsuliba. Azért ez egy jó dolog a sok rossz között. Bár, a ballagást szervezni lehet, hogy jó dolog, de annyira nem várom ezt az egészet. Elbúcsúzni meg minden. Nem jó ez így. Túl sok minden meg fog változni és nem tudom, hogy milyen lesz. Ekkora változás még nem történt az életemben. Kicsit talán még félek is tőle, hiszen sokan megyünk, sok felé, és most olyan embereket hagyok magam mögött, akikkel gyakorlatilag együtt nőttem fel. És ez még fura. De talán, mint írtam már, nem minden változás rossz. De erről majd csak később nyilatkozom.
Lehet, hogy nagy lesz a változás, és nem fogsz annyit együtt lenni a barátaiddal, de szerintem neked ez sem akadály.=)
Jó, azt sem mondhatjuk, hogy neked az lenne. Bár, ez az egész középsulis dolog már lassan sok. De mindegy, mondtam nem panaszkodom. Lesz, ami lesz.