Minden ember szeretne más lenne legalább egyszer élete során. Van, aki néha úgy gondolja, hogy ez sikerült is, vagy sikerülhet. De vajon tényleg így van-e? Vajon tényleg változhatunk-e annyira, hogy az nekünk jó legyen? Erre a kérdésre egyszerű választ találni: Nem. Hiába hisszük el, hogy megváltoztunk, hogy nem azok vagyunk, akik, előbb vagy utóbb úgyis rájövünk, hogy mindegy. Arra, hogy felesleges arról álmodozni, hogy egyszer többek leszünk.Ezzel én most nem azt szeretném mondani, hogy semmiben nem változhatunk, hogy apróbb hibáinkat nem korrigálhatjuk, csak azt, hogy azok vagyunk, akik. Pedig néha annyira szeretnénk mások lenni! Néha annyira jó elhinni, hogy nem csak egy biztos pont vagy, hogy több is vagy egyszerű embernél. Aztán Te magad is rájössz, hogy
ez nem így van.
Talán még én is elhittem, hogy több vagyok. Aztán az álomvilág összedőlt és most tudom, hogy ki vagyok. Rossz vagy nem rossz, de így van. Hisz az élet ilyen! Sokan azt mondják, hogy nehéz és kegyetlen. Viszont, talán csak meg kell szoknunk, hogy nem egyszerű. Talán néha nem is látjuk, de sok apró hétköznapi csoda van a szemünk előtt. Néha annyira egyszerű dolgok is képesek egy mosoly csalni az ember arcára.Bár újabban minden összedőlni látszik, mégis próbálok abban bízni, hogy minden jobb lesz. Szeretnék a barátaimmal lenni abban az időben, ami még van, hisz lassan minden megváltozik. Nem akarok tovább szomorkodni, mert úgyis fölösleges. Holnap jó lenne kimenni a Lottival a parkba, remélem összejön majd. Jó lenne sétálni, beszélgetni. Mostanában annyira jól megértjük egymást és ennek örülök. Eddig nem tudtam, hogy kit nevezhetek havernak, és kit barátnak, de most már kezdek rájönni.
