Miért van az, hogy az idő ennyire kihat egy ember kedvére? Rossz idő, rossz kedv, jó idő, jó kedv, így lesz ez már örökre? Annyira irritáló már ez a folytonos rossz idő. Az embernek szüksége van arra, hogy kiszabaduljon a négy fal közül, hogy egy kicsit kint is legyen, egyedül vagy másokkal.
Az, az egy igaz, hogy mondjuk egy gyors záporban, kellemes esőzésben, vagy egy nagy eget-földet rázó gyors - hangsúlyozom gyors! - viharban még némi érdekességet is találhatunk, de a tartós rossz idő, már elég zavaró. Az ember lassan megőrül.
Szóval jöhetne már egy kis jó idő! A hétvége biztató volt, de ez a hét megint rosszul indult. Mondjuk a mostanában jellemző rosszkedvem már kezdem kiheverni, de néha még mindig úgy érzem, hogy nincs minden rendben.
Bár ki tudja, hogy egy ekkora összezördülés és változás után lehet-e még minden teljesen rendben? Mondjuk az biztos, hogy teljesen rendben lehet, de ugyanúgy már nem. Ezen újabban gyakran eltöprengek, de mondjuk még nem jutottam semmi olyasmire, amit érdemes lenne leírni. Vagyis inkább mondjuk úgy, hogy az alapvélemény nem változott.
A múltat visszasírni lehet, visszacsinálni már nem biztos. Van, hogy semmi nem lesz olyan, mint volt, mert valami eltört. Viszont kitudja, vajon minden változás rossz? Ez is nagy kérdés mostanában, hisz szeptembertől tényleg minden megváltozik. Ki tudja, hogy melyik barátom marad meg, és melyiket nyeli el a homály, vagy épp kik tűnnek elő. Ez még a jövő zenéje, bár jobb lenne hallani.
