"A gyermek szeretne felnőtté válni, hogy erős és hatalmas legyen. A felnőtt visszasírja gyermekkorát, mert szeretne boldog lenni."
Nem rég olvastam ezt az idézetet, egy barátom blogján és komolyan elgondolkoztatott. Ő arról írt, hogy miként képzeli el a jövőjét, család, gyerekek, a felnőtt lét, de én inkább az idézetről írnék.
Mi is jelent ez az egész? Miért szeretne a gyermek felnőtt lenni, a felnőtt pedig gyermek? Talán mert mindig az kell, ami nincs. Itt talán az is igaz, hogy csak akkor vesszük észre, hogy mennyire jó volt valami, mikor már elmúlt az a dolog. Vajon ez is így van?
A gyermek szeretne felnőtt lenni, de miért is? Hogy hatalmas és erős legyen, vagy csak egyszerűen csábító a felnőtt lét. Az, hogy sokkal kevesebb a szabály, mint gyermekként. Sok gyermek, csak a felnőtt lét jó oldalát látja azt, hogy apa és anya sokáig fent maradhatnak és vannak szabályok, amik rájuk nem vonatkoznak. De így van ez? Szerintem nem.
Bár nem vagyok felnőtt, de tudom, hogy rájuk is vonatkoznak szabályok. Talán kevesebb, de van valami, ami rajtuk igenis van, de rajtunk nincs. És ez a felelősség. Ők felelősséggel tartoznak irántunk, és a környezetük iránt. Dolgoznak, hogy nekünk meglegyen mindenünk, és ez nem elhanyagolható. Szóval szerintem, a felnőtt élet sem olyan tökéletes, mint azt Mi kisebb korunkban elképzeljük.
Na, és akkor a felnőtt miért akar gyermek lenni? Talán nem boldog? Mégis mi vár ránk, ha felnövünk? Család, gyerekek, munka, felelősség. Miből is áll egy felnőtt napja? Felkel, elmegy dolgozni, hazamegy munka után, és ha van családja velük van, és velük foglalkozik, ha nincs, akkor fáradtan elnyúl otthon a kanapén, vagy az ágyon, majd holnap minden kezdődik elölről. Ennyi? Ennyi egy felnőtt élete?
Talán nem. Hiszen mindenkinek vannak álmai, céljai, amiket valóra akarnak váltani. És ha felnövünk, akkor erre lehetőségünk van. El tudunk jutni oda, ahová szeretnénk, megvehetjük azt, amit szeretnénk. Talán az ilyen célok valóra váltása az igazi élet. Hiszen, amíg élünk, céljaink mindig lesznek. Komolyabbak, vagy kevésbé komolyak, de lesznek.
Lehet, hogy nem teljesen a címről írtam, de ez most így sikerült. Viszont, szerintem ezen érdemes elgondolkozni.
Megjegyzés:
Barátnőm blogját megnézheted, itt. Szerintem érdemes benézni (:
Nem rég olvastam ezt az idézetet, egy barátom blogján és komolyan elgondolkoztatott. Ő arról írt, hogy miként képzeli el a jövőjét, család, gyerekek, a felnőtt lét, de én inkább az idézetről írnék.
Mi is jelent ez az egész? Miért szeretne a gyermek felnőtt lenni, a felnőtt pedig gyermek? Talán mert mindig az kell, ami nincs. Itt talán az is igaz, hogy csak akkor vesszük észre, hogy mennyire jó volt valami, mikor már elmúlt az a dolog. Vajon ez is így van?
A gyermek szeretne felnőtt lenni, de miért is? Hogy hatalmas és erős legyen, vagy csak egyszerűen csábító a felnőtt lét. Az, hogy sokkal kevesebb a szabály, mint gyermekként. Sok gyermek, csak a felnőtt lét jó oldalát látja azt, hogy apa és anya sokáig fent maradhatnak és vannak szabályok, amik rájuk nem vonatkoznak. De így van ez? Szerintem nem.
Bár nem vagyok felnőtt, de tudom, hogy rájuk is vonatkoznak szabályok. Talán kevesebb, de van valami, ami rajtuk igenis van, de rajtunk nincs. És ez a felelősség. Ők felelősséggel tartoznak irántunk, és a környezetük iránt. Dolgoznak, hogy nekünk meglegyen mindenünk, és ez nem elhanyagolható. Szóval szerintem, a felnőtt élet sem olyan tökéletes, mint azt Mi kisebb korunkban elképzeljük.
Na, és akkor a felnőtt miért akar gyermek lenni? Talán nem boldog? Mégis mi vár ránk, ha felnövünk? Család, gyerekek, munka, felelősség. Miből is áll egy felnőtt napja? Felkel, elmegy dolgozni, hazamegy munka után, és ha van családja velük van, és velük foglalkozik, ha nincs, akkor fáradtan elnyúl otthon a kanapén, vagy az ágyon, majd holnap minden kezdődik elölről. Ennyi? Ennyi egy felnőtt élete?
Talán nem. Hiszen mindenkinek vannak álmai, céljai, amiket valóra akarnak váltani. És ha felnövünk, akkor erre lehetőségünk van. El tudunk jutni oda, ahová szeretnénk, megvehetjük azt, amit szeretnénk. Talán az ilyen célok valóra váltása az igazi élet. Hiszen, amíg élünk, céljaink mindig lesznek. Komolyabbak, vagy kevésbé komolyak, de lesznek.
Lehet, hogy nem teljesen a címről írtam, de ez most így sikerült. Viszont, szerintem ezen érdemes elgondolkozni.
Megjegyzés:
Barátnőm blogját megnézheted, itt. Szerintem érdemes benézni (:
Először is nagyon szívesen az idézetet.:)
Másodszor meg tényleg igazad van. Lehet,hogy nem is olyan csodálatos a felnőttkor,mint ahogy azt elképzeltük...
De majd meglátjuk,legalább is bízom benne.:):D
Ja,és köszi a blog-reklamációt!:D :P