Azt mondják, az ember társas lény, bár néha talán jobb egyedül. Úgy nem bánthat senki, és te sem bánthatsz mást. Nem vetik a szemedre minden hibádat, nem kell megfelelned, csak önmagadnak. Egyedül vagy, és épp ez a jó. Nem kell megjátszanod magad, mások kedvéért, nem kellenek a színlelt mosolyok, mikor ordítanál. Nem kell tartanod magad, mikor szíved szerint összeesnél. Nem kell azzal foglalkoznod, hogy a többiek mit gondolnak rólad. Kizárhatsz mindenki mást. Talán egy kissé még önzőnek is tűnik a gondolat, de valahogy néha mégis jobb így. Nem bánthatnak.
Persze az érmének két oldala van. Valahol mindenkinek szüksége van valakire. Csak akkor lehet igazán boldog, csak akkor lehet igazán teljes ember. Mert az ember elméjében nem azok a pillanatok fognak élni, mikor egyedül bámulta az üres falat, és hálát adott Istennek, hogy egyedül lehet, hanem azok, amikor együtt kacagott azokkal, akik igazán fontosak számára.
Néha viszont tényleg könnyebb egyedül. Főleg, mikor mindenkinek ott van valaki más, akivel épp boldog, vagy talán ne adj Isten problémái vannak, és Te már csak nem lennél más, csak púp a hátán. Ilyenkor meg kell tanulni elfogadni, hogy csak Te vagy és a Nagyvilág. Persze ez nem mindig olyan jó, de talán a
nnyira nem is rossz, mint amilyennek első látásra - vagy olvasásra - tűnhet.Tehát egyedül lenni nem rossz dolog, de, mint ahogy egy barátom is mondta a boldog pillanatokra másokhoz is szükség van. Mindenesetre szerintem az egyedüllét egy olyan dolog, ami hangulattól függő. Én valahogy mindig szerettem egyedül lenni, a gondolataimmal. Persze a barátok is fontosak, és áldok minden pillanatot, mikor velük lehetek. Viszont tényleg vannak olyan pillanatok, amikor csak Mi vagyunk, és úgy kell tovább élnünk az életünket, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy vannak listák, amelyeken mi csak másodikak lehetünk, és ilyenkor csak magunkra számíthatunk.
Egy csöppet lehet, hogy ellentmondásos - miként a képek is mutatják -, és zavaros bejegyzés lett, de remélem azért van aki érti. Egyszerűen csak úgy jött az egész én meg leírtam. Szóval aki nem ért egyet, az csak írja meg megjegyzésbe a véleményét, vagy valahogy. Az enyém ez, az ellenvéleményt, meg szívesen fogadom.
Nincs erőm,hogy leírjam milyen boldog a világ egyedül.Nagyon jó.Néha tényleg jobb,mint mosolyogni.
VIC
Szerintem nem lett zavaros, sőt. Én is pontosan így érzek. Néha tényleg sokkal jobb egyedül gubbasztani és töprengeni, mint színlelni a boldogságot. Ahogy mondtad is, term. szükség van a barátokra, az emberek közelségére, de velem is gyakran van, hogy ülök egyedül az osztályban és írok, vagy gondolkodom. Szerintem ebben semmi rossz nincs. Jó tudni, hogy nem vagyok egyedül ezzel :)
Nagyon szépen megfogalmaztad de nem értek egyet vele!