Mindenkinek az életében vannak szabályok, amik határokat jelölnek, melyeket nem léphetünk át. Ezeket a határvonalakat rendszerint a szüleink, a környezetünk, vagy Mi magunk húzzuk meg. Egész életünkben szabályok szerint élünk, és megpróbálunk megfelelni másoknak. Próbálunk olyanok lenni, hogy megfeleljünk másoknak. Persze, ez nem mindenkire igaz, vannak egyéniségek. Néha viszont nagyon sokáig elmennénk csupán azért, hogy egy új társaság tagja lehessünk. Ehhez persze meg kell felelnünk az elvárásoknak, olyannak kell lennünk, hogy jól beleilleszkedjünk az adott képbe.
De igazából nem is erről akartam írni. Mert erről talán tudnék írni, mert nekem mindenről van véleményem, még ha tapasztalatom nem is. És erről az egészről nem sok tapasztalatom van. Soha nem éreztem úgy, hogy megváltoznék csak azért, hogy olyan lehessek, mint más. Valahogy mindig voltak hóbortjaim, és megvoltam a saját kis világomba. Szóval nem igazán erről akartam írni.
Hanem az olyan szabályokról, amiket Mi magunk állítunk fel. Azokról, amiket azért húzunk meg, hogy valamiféle rendet teremtsünk mindennapi életünkben. Ezeket szerintem rendszerint a szüleinktől is átvehetjük, hiszen egész gyermekkorunkat az Ő szabályaik szerint éljük le. Mondjuk ha jobban belegondol az ember ezek valahol hasznosak - itt nem az edd meg a spenótot, és 9-kor fekvés szabályokra gondolok, hanem a komolyabbakra -, mert ezek alapján tudjuk eldönteni, hogy mi rossz és mi jó. Ezek segítenek nekünk abban, hogy megítéljük a dolgokat, és helyesen döntsünk.
Szóval felnőtt korunkra talán ezekből is megmarad egy, vagy kettő, de lassacskán új mederbe terelődik az életünk, és felállítjuk a saját szabályainkat. Rendszerint talán a múltbéli sérelmek, vagy csalódások alapján. Ezek miatt félénkebbek egyesek, vagy zárkózottabbak, vagy ezek hiánya miatt bátrabbak mások (zárójelben megjegyzendő, hogy talán vannak simán bátor emberek is). Lassan megalkotjuk a saját kis világunkat, a saját szabályainkkal, és határainkkal.
Tehát ebből az következik - szerintem legalábbis -, hogy a szabályok egyfelől jók, másfelől pedig nem. Vannak dolgok, amikben gátolnak, viszont néha megvédenek minket. Szóval ez bonyolult. Viszont azt meg kell jegyeznem, hogy a határok azért vannak, hogy feszegessük őket, a szabályok azért, hogy legyen mit áthágni, a vonalakat pedig át kell lépni. Szóval szerintem nem kell mindig mindent betartani úgy, ahogy van, nem árt néha egy kis szabadság. Viszont mindig látni kell, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Ennek most megint semmi értelme nem volt, meglepő módon. Viszont azért jó így elmerengeni dolgokon, valahová meg le kell írnom. Szóval ez van(:
De igazából nem is erről akartam írni. Mert erről talán tudnék írni, mert nekem mindenről van véleményem, még ha tapasztalatom nem is. És erről az egészről nem sok tapasztalatom van. Soha nem éreztem úgy, hogy megváltoznék csak azért, hogy olyan lehessek, mint más. Valahogy mindig voltak hóbortjaim, és megvoltam a saját kis világomba. Szóval nem igazán erről akartam írni.
Hanem az olyan szabályokról, amiket Mi magunk állítunk fel. Azokról, amiket azért húzunk meg, hogy valamiféle rendet teremtsünk mindennapi életünkben. Ezeket szerintem rendszerint a szüleinktől is átvehetjük, hiszen egész gyermekkorunkat az Ő szabályaik szerint éljük le. Mondjuk ha jobban belegondol az ember ezek valahol hasznosak - itt nem az edd meg a spenótot, és 9-kor fekvés szabályokra gondolok, hanem a komolyabbakra -, mert ezek alapján tudjuk eldönteni, hogy mi rossz és mi jó. Ezek segítenek nekünk abban, hogy megítéljük a dolgokat, és helyesen döntsünk.
Szóval felnőtt korunkra talán ezekből is megmarad egy, vagy kettő, de lassacskán új mederbe terelődik az életünk, és felállítjuk a saját szabályainkat. Rendszerint talán a múltbéli sérelmek, vagy csalódások alapján. Ezek miatt félénkebbek egyesek, vagy zárkózottabbak, vagy ezek hiánya miatt bátrabbak mások (zárójelben megjegyzendő, hogy talán vannak simán bátor emberek is). Lassan megalkotjuk a saját kis világunkat, a saját szabályainkkal, és határainkkal.
Tehát ebből az következik - szerintem legalábbis -, hogy a szabályok egyfelől jók, másfelől pedig nem. Vannak dolgok, amikben gátolnak, viszont néha megvédenek minket. Szóval ez bonyolult. Viszont azt meg kell jegyeznem, hogy a határok azért vannak, hogy feszegessük őket, a szabályok azért, hogy legyen mit áthágni, a vonalakat pedig át kell lépni. Szóval szerintem nem kell mindig mindent betartani úgy, ahogy van, nem árt néha egy kis szabadság. Viszont mindig látni kell, hogy mi a jó, és mi a rossz.
Ennek most megint semmi értelme nem volt, meglepő módon. Viszont azért jó így elmerengeni dolgokon, valahová meg le kell írnom. Szóval ez van(:
