Na, szóval itt a beszámoló, amit ígértem:
Na, ugye 3 napot töltöttünk Szögligeten. Pénteken reggel indultunk. Nyolckor... Úristen az nagyon korán van ám! Szóval nem tudom én olyan fél hét körül kelhettem. Összepakoltunk, vagyis csak azt ami még nem volt - több cuccunk volt, mint amit Cserkeszőlőre vittünk 5 napra... -, aztán Éviék olyan háromnegyed nyolc körül jöttek hozzánk.
Két kocsival mentünk. Egyikbe apa, anya, Dani, Gergő, másikba Évi, mama, Gréti, én. Na, szóval elindultunk. Autópályán mentünk. Úgy volt, hogy Gödöllőn megvárjuk a Lajáékat, azt együtt megyünk, de hát a tervbe hiba csúszott: talán Pest körül járhattunk, vagy nem tudom, mikor az Évinek leszakadt a kipufogója. Hát az nem igaz! Az autópálya közepén, ahol még ugye rendesen kiszállni se tudsz, mert mindenki megy mint állat. Hát nem semmi:D De egy jó fej pasi megállt és segített leszedni a kipufogót. Apa is jött ugye a másik kocsival, csak vissza kellett mennie a legutolsó kijáratig, azt onnan még visszajönnie hozzánk, azt addigra a pasi már segített. De mondjuk a kipufogót együtt szedték le.
Na, szóval kipufogó nélkül mentünk tovább. Nem túlzás, a kocsinak olyan hangja volt mint egy traktornakxD Érdekes volt, de egyébként bent, rádió mellett szerintem simán el lehetett viselni. Utána még Gödöllő előtt jött a telefon, hogy hát Lajáéknak az, az ötletük támadt, hogy menjünk be kocsit cserélni Gödöllőre. Hát megtettük és ugye másik kocsival mentünk tovább. Utána már semmi gond nem volt, csak csöppet hosszú volt az út. Egy helyen megálltunk, sorba álltunk WC-re, szendvicseztünk, nyújtóztunk, azt mentünk tovább.
Hú, hát nem tudom mennyi lehetett az idő mikor megérkeztünk, talán fél kettő, vagy akörül, de tényleg nem tudom. Lepakoltunk, megkajáltunk, túlestünk a bemutatkozáson. Nem nagyon szeretem az ilyen bemutatkozós dolgokat. Százszor elmondod, hogy: "Szia, Klein Franciska" Az illető meg válaszol. Ennyi, de 20x-ra már azért megunod.
Na, szóval megérkezés, pakolás, kajálás, és akkor idegenvezetés. Két ház volt. Egy újabb, ami még bútorozatlan, meg egy régebbi, ami bútorozott. Mi a régibe aludtunk. Az újba meg hálózsákba aludtak. Utána megnéztük a telket is. Nagyon szép volt. Mindenfelé hegyek, a ház mögött is, az utca túloldali házai mögött is, meg jobbra, balra, mindenfelé. És mindezek mellett a kert végébe, meg az új ház két oldalán folyt egy patak. És hátul volt rajta egy híd. Nagyon szép volt. Jó volt ott ülni. Mondjuk a pataknál hidegebb volt, meg ugye a vize is hideg volt, de ez senkit nem zavart.
Délután igazából nem nagyon csináltunk semmit. Fiúkkal egyszer kimentünk sétálni, meg még egyszer később, de akkor már többen, meg végül a felnőttek is utánunk jöttek. Akkor többen belementek ott a központba a patakba:D Én mondjuk nem mert szandi volt rajtam. Szóval akkor nem. Délután egyszer ott a ház előtt még belemásztunk:D Náthásan jó volt (Y) De mondjuk nem zavart.
A délután folyamán még Domit is megköszöntöttük. Volt neki Thomasos tortája, meg egy dobos, ami nem volt rossz, de olyan fura volt. De fincsi is. Ajándékokat nem egyszerre adtuk oda, hanem szépen adagolva ma is, meg holnap is, meg holnapután is. Szóval mindennap. Tőlünk egy nagy autószállító kamiont vagyis ótószállító kaminit, kapott:D Én választottam:D De apa csomagolta:D
Este grillezés volt, fincsi volt a kaja. Utána, ahogy elment a Nap - lement a hegy mögé - elég hideg lett. Előtte mindenki rövidnadrágba, topba, utána meg felvettük a melegítőt. Szóval az időjárás mondhatni szélsőséges volt. Aztán este olyan 10 fele mehettünk el aludni.
Második nap fél nyolckor keltünk - megjegyzendő, hogy nekem ez is korán van -, és akkor még igen hideg volt odakint. Felöltöztünk, és reggeli előtt kimentünk. Én babáztam, elvittem Domit a patakhoz, meg rá figyeltem. Utána reggeliztünk, és délelőtt elmentünk túrázni.
Felmásztunk egy hegyre - ez elég fárasztó volt, jól leizzadtunk, én legalábbis -, a hegyen pedig volt egy romvár. Szádvár (lásd lejjebb!). Nagyon szép volt a kilátás. Csináltam egy csomó képet. Fel lehetett mászni a romokra, és onnan nagyon szép kilátás nyílt a hegyekre. Gyönyörű volt. Utána pihentünk, talán egy órát lehettünk ott, vagy egy kicsit kevesebbet. Pihenő után tovább mentünk.
Először lementünk a hegyről, egy völgybe. Ott mentünk tisztásokon, meg fák között is. Csak nagy volt a sár, így nem mindig volt egyszerű a közlekedés. Én egy helyen durván elmerültem a sárba, nagyon érdekesen nézett ki a cipőmxD Utána meg egyszer meg akartam állni egy kövön, épp megállok, és lecsúszott a lábam, és akkorát este seggre, hogy fúúú:D De nem fáj már:D Csak mindenféle ágak megkarcolták a lábam meg a kezem, de már kezdenek gyógyulni. Szóval velem még itt is mindig történt valami. Utána kiértünk az erdős részből egy nagyobb tisztásra. Ott a tisztáson át mentünk volna Derenkre (lásd lejjebb!), egy romfaluba, de mivel nagyon közel voltunk a Szlovákokhoz, előbb megvizslattuk a határt.
Kigyalogoltunk a "senki földjére" majd megvizslattuk a határkövet. És átmentünk Szlovákiába, csak úgy szimplán poénból. Itt is fényképeztem, majd azokat a képeket is hozom. Utána indultunk vissza, majd a tisztáson elolvastuk a kirakott táblákat Derenkről, és úgy mentünk tovább.
Onnan már nem volt messze Derenk. Derenk érdekes hely volt, mert sehol egy épület, csak ilyen kis dombok, ahol valaha ház lehetett, de már csak egy-egy tábla jelzi, hogy kinek a háza állt ott, és hova telepítették el. Viszont egy épület - az iskola - fel lett újítva, és most afféle múzeum. Ilyen nagy táblák vannak a falon, amik Derenk történetét mesélik el. Megnézegettük a táblákat, majd leültünk pihenni. pihenő után a csapat egyik fele a tó felé indult, mi viszont már vissza a kocsihoz. Nekem hólyagosra nyomta a cipő a lábam...
Utána mikor visszaértünk - olyan fél három körül, vagy inkább három - mi megebédeltünk, lefürödtünk, majd kipihentük magunkat a túra után. A másik csapat talán 5 fele érhetett haza. Ők is ettek, utána meg beszélgettünk. Este mikor a Nap lement a hegy mögé, néhány behúzódtunk, és beszélgettünk. Én leginkább megint Domival játszottam, utána mikor megfürdettük, és lefektettük, megint kiültem a felnőttekhez. Megint talán tíz óra felé mehettünk aludni.
Másnap délelőtt megint őgy ébredtünk, mint tegnap - fél nyolc -,-" -, utána pedig reggeli. Én otthon maradtam, míg a többiek elmentek a cseppkőbarlangba, szóval erről nem tudok nyilatkozni. Valahogy én nem vágytam barlangba. Szóval maradtam.
Domival játszottunk délelőtt. Felmentünk az utcán az egyik hídig és leúsztattuk a hajókat. Tök jó volt, csak nekem sikerült átgázolni a bokáig érő csalánon (Y) Azt utána ugye Gréti is velünk volt, és Gréti elengedte véletlenül a hajóját. És akkor rohantunk hátra, hogy kihalásszuk a hajót. Végül meglett a hajó:D
Délelőtt még elvittük Domit sétálni, meg én megetettem gyümölccsel meg játszottam vele, szóval elvoltam. Azt amikor elaludt akkor odaültem a felnőttekhez. Egy óra körül lehetett, mikor hazaértek, vagy valamival előbb. Viszont megint volt egy kis baki.
Még mielőtt a csapat hazajött volna, észrevettük, hogy a mi kocsink bal hátsó kereke ereszt a szelep mellett. Király -,-" Apu ahogy hazaért a barlangból nekiállt megszerelni, de hát nem ment, szóval fel lett rakva a pótkerék. De hát ugye az nem rendes kerék, az meg nem ugyanaz.
Ebédelni együtt ebédeltünk a többi gyerekkel, és zrikáltuk egymást, meg ilyenek. Gergő jól meg is szívta, mert épp fejbe akartam vágni - most kivételesen más kérésére, de csak poénból -, erre Ő felpattant, és pont nyitva volt a fürdő ajtó és nekiment. Meg Ádi pohara is elrepedt, meg keverték az almalevet a fantával, és hasonlók. Szóval volt röhögés rendesen.
Szóval ettünk, azt indulás. A búcsúzkodás se volt egyszerű dolog. Nem is az, hogy könnyes lett volna, de végigpuszilni annyi embert! Te jó ég! Én már nem tudtam, hogy ki volt, és ki nem. Na, mindegy.
Úgy volt, hogy még megyünk Miskoltapolcára, de végül ez kimaradt, mert a gumis akihez Miskolcon mentünk volna zárva volt, szóval másikat kellett keresni. Lett is másik, csak akkor már késő volt, szóval a fürdés kimaradt. Így kettőkor indultunk és hét felé értünk haza. Olyan 300 km lehetett az út, és ugye Gödöllőre is bementünk.
Szóval ennyi volt. Itthon most még nem pakoltunk ki, viszont én épp nem találom az egyik topom, amit el akartam vinni, de lehet, hogy nem vittem, de most itthon sincs meg. Ráadásul az új topom:( Nem tudom mit csinálok, ha elveszett.
Na, és akkor végül még egy kis infó az említett helyekhez, és majd valamikor jönnek még a képek:
Szádvár:
A vár építésének időpontja nem ismeretes. A XIV. század elején Aba Amádé nádorispán kezén volt, akitől Károly Róbert király foglalta vissza. Feltételezhető, hogy a vár először a Óvár-tetőn állt, de Károly Róbert ostroma alatt jelentősen megsérült így a jelenlegi Várhegyre húzták fel. Néhány évtizedig a váruradalom királyi kézen maradt, míg Luxemburgi Zsigmond Bebek György bárónak nem ajándékozta. A XV. század közepére a vár Peter Komorowsky lengyel rablólovag kezére került, majd később újra Bebek családé lett. 1567-ben Schwendi Lázár vette ostrom alá a várat. A korabeli krónikák szerint a 4 napi ágyúzás alatt súlyosan megsérültek a vár falai, így a védők - szabad elvonulás fejében - a vár feladására kényszerültek. A XVII. században a vár elvesztette hadi fontosságát. Az utolsó hadi események a Thököly-féle kuruc hadjáratok alatt zajlottak le falai között, de végül Caprara tábornok császári csapatai bevették a várat. 1686-ban Bécsben döntés született "Szádvár elrontásáról", a falakat aláaknázták, és felrobbantották.
Derenk:
Szádvár uradalmának része volt, 1 km-re fekszik a szlovák határtól. Ma Szögliget lakatlan külterülete.
A település középkori eredetű. Népessége megfogyatkozott a Rákóczi-szabadságharc alatt, majd egy 1711-es pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett. Egy 1715-ös összeírás szerint lakatlanul állt. Urai, az Esterházy grófok lengyel jobbágyokat telepítettek újra. A trianoni béke után Derenk választhatott, hogy hova akar tartozni: az újonnan alakult Csehszlovákiához, vagy Magyarországhoz. A falu Magyarországot választotta. 1938-tól Horthy Miklós megkezdte a falu kitelepítését, abból a célból, hogy vadászterületet hozzon létre. A lakosság nagy része Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén telepedett le. 1943 a település teljesen megszűnt, épületeit lerombolták. Mára az iskola épületét teljesen felőjították, ahol táblák mesélik el Derenk történetét. A régi templomot kápolnává alakították, a régi temető is megmaradt.
Az egykori lakosok minden év július hónapjának harmadik vasárnapján megrendezik a derenki búcsút, hagyományaik őrzésének céljából.
Na, ugye 3 napot töltöttünk Szögligeten. Pénteken reggel indultunk. Nyolckor... Úristen az nagyon korán van ám! Szóval nem tudom én olyan fél hét körül kelhettem. Összepakoltunk, vagyis csak azt ami még nem volt - több cuccunk volt, mint amit Cserkeszőlőre vittünk 5 napra... -, aztán Éviék olyan háromnegyed nyolc körül jöttek hozzánk.
Két kocsival mentünk. Egyikbe apa, anya, Dani, Gergő, másikba Évi, mama, Gréti, én. Na, szóval elindultunk. Autópályán mentünk. Úgy volt, hogy Gödöllőn megvárjuk a Lajáékat, azt együtt megyünk, de hát a tervbe hiba csúszott: talán Pest körül járhattunk, vagy nem tudom, mikor az Évinek leszakadt a kipufogója. Hát az nem igaz! Az autópálya közepén, ahol még ugye rendesen kiszállni se tudsz, mert mindenki megy mint állat. Hát nem semmi:D De egy jó fej pasi megállt és segített leszedni a kipufogót. Apa is jött ugye a másik kocsival, csak vissza kellett mennie a legutolsó kijáratig, azt onnan még visszajönnie hozzánk, azt addigra a pasi már segített. De mondjuk a kipufogót együtt szedték le.
Na, szóval kipufogó nélkül mentünk tovább. Nem túlzás, a kocsinak olyan hangja volt mint egy traktornakxD Érdekes volt, de egyébként bent, rádió mellett szerintem simán el lehetett viselni. Utána még Gödöllő előtt jött a telefon, hogy hát Lajáéknak az, az ötletük támadt, hogy menjünk be kocsit cserélni Gödöllőre. Hát megtettük és ugye másik kocsival mentünk tovább. Utána már semmi gond nem volt, csak csöppet hosszú volt az út. Egy helyen megálltunk, sorba álltunk WC-re, szendvicseztünk, nyújtóztunk, azt mentünk tovább.
Hú, hát nem tudom mennyi lehetett az idő mikor megérkeztünk, talán fél kettő, vagy akörül, de tényleg nem tudom. Lepakoltunk, megkajáltunk, túlestünk a bemutatkozáson. Nem nagyon szeretem az ilyen bemutatkozós dolgokat. Százszor elmondod, hogy: "Szia, Klein Franciska" Az illető meg válaszol. Ennyi, de 20x-ra már azért megunod.
Na, szóval megérkezés, pakolás, kajálás, és akkor idegenvezetés. Két ház volt. Egy újabb, ami még bútorozatlan, meg egy régebbi, ami bútorozott. Mi a régibe aludtunk. Az újba meg hálózsákba aludtak. Utána megnéztük a telket is. Nagyon szép volt. Mindenfelé hegyek, a ház mögött is, az utca túloldali házai mögött is, meg jobbra, balra, mindenfelé. És mindezek mellett a kert végébe, meg az új ház két oldalán folyt egy patak. És hátul volt rajta egy híd. Nagyon szép volt. Jó volt ott ülni. Mondjuk a pataknál hidegebb volt, meg ugye a vize is hideg volt, de ez senkit nem zavart.
Délután igazából nem nagyon csináltunk semmit. Fiúkkal egyszer kimentünk sétálni, meg még egyszer később, de akkor már többen, meg végül a felnőttek is utánunk jöttek. Akkor többen belementek ott a központba a patakba:D Én mondjuk nem mert szandi volt rajtam. Szóval akkor nem. Délután egyszer ott a ház előtt még belemásztunk:D Náthásan jó volt (Y) De mondjuk nem zavart.
A délután folyamán még Domit is megköszöntöttük. Volt neki Thomasos tortája, meg egy dobos, ami nem volt rossz, de olyan fura volt. De fincsi is. Ajándékokat nem egyszerre adtuk oda, hanem szépen adagolva ma is, meg holnap is, meg holnapután is. Szóval mindennap. Tőlünk egy nagy autószállító kamiont vagyis ótószállító kaminit, kapott:D Én választottam:D De apa csomagolta:D
Este grillezés volt, fincsi volt a kaja. Utána, ahogy elment a Nap - lement a hegy mögé - elég hideg lett. Előtte mindenki rövidnadrágba, topba, utána meg felvettük a melegítőt. Szóval az időjárás mondhatni szélsőséges volt. Aztán este olyan 10 fele mehettünk el aludni.
Második nap fél nyolckor keltünk - megjegyzendő, hogy nekem ez is korán van -, és akkor még igen hideg volt odakint. Felöltöztünk, és reggeli előtt kimentünk. Én babáztam, elvittem Domit a patakhoz, meg rá figyeltem. Utána reggeliztünk, és délelőtt elmentünk túrázni.
Felmásztunk egy hegyre - ez elég fárasztó volt, jól leizzadtunk, én legalábbis -, a hegyen pedig volt egy romvár. Szádvár (lásd lejjebb!). Nagyon szép volt a kilátás. Csináltam egy csomó képet. Fel lehetett mászni a romokra, és onnan nagyon szép kilátás nyílt a hegyekre. Gyönyörű volt. Utána pihentünk, talán egy órát lehettünk ott, vagy egy kicsit kevesebbet. Pihenő után tovább mentünk.
Először lementünk a hegyről, egy völgybe. Ott mentünk tisztásokon, meg fák között is. Csak nagy volt a sár, így nem mindig volt egyszerű a közlekedés. Én egy helyen durván elmerültem a sárba, nagyon érdekesen nézett ki a cipőmxD Utána meg egyszer meg akartam állni egy kövön, épp megállok, és lecsúszott a lábam, és akkorát este seggre, hogy fúúú:D De nem fáj már:D Csak mindenféle ágak megkarcolták a lábam meg a kezem, de már kezdenek gyógyulni. Szóval velem még itt is mindig történt valami. Utána kiértünk az erdős részből egy nagyobb tisztásra. Ott a tisztáson át mentünk volna Derenkre (lásd lejjebb!), egy romfaluba, de mivel nagyon közel voltunk a Szlovákokhoz, előbb megvizslattuk a határt.
Kigyalogoltunk a "senki földjére" majd megvizslattuk a határkövet. És átmentünk Szlovákiába, csak úgy szimplán poénból. Itt is fényképeztem, majd azokat a képeket is hozom. Utána indultunk vissza, majd a tisztáson elolvastuk a kirakott táblákat Derenkről, és úgy mentünk tovább.
Onnan már nem volt messze Derenk. Derenk érdekes hely volt, mert sehol egy épület, csak ilyen kis dombok, ahol valaha ház lehetett, de már csak egy-egy tábla jelzi, hogy kinek a háza állt ott, és hova telepítették el. Viszont egy épület - az iskola - fel lett újítva, és most afféle múzeum. Ilyen nagy táblák vannak a falon, amik Derenk történetét mesélik el. Megnézegettük a táblákat, majd leültünk pihenni. pihenő után a csapat egyik fele a tó felé indult, mi viszont már vissza a kocsihoz. Nekem hólyagosra nyomta a cipő a lábam...
Utána mikor visszaértünk - olyan fél három körül, vagy inkább három - mi megebédeltünk, lefürödtünk, majd kipihentük magunkat a túra után. A másik csapat talán 5 fele érhetett haza. Ők is ettek, utána meg beszélgettünk. Este mikor a Nap lement a hegy mögé, néhány behúzódtunk, és beszélgettünk. Én leginkább megint Domival játszottam, utána mikor megfürdettük, és lefektettük, megint kiültem a felnőttekhez. Megint talán tíz óra felé mehettünk aludni.
Másnap délelőtt megint őgy ébredtünk, mint tegnap - fél nyolc -,-" -, utána pedig reggeli. Én otthon maradtam, míg a többiek elmentek a cseppkőbarlangba, szóval erről nem tudok nyilatkozni. Valahogy én nem vágytam barlangba. Szóval maradtam.
Domival játszottunk délelőtt. Felmentünk az utcán az egyik hídig és leúsztattuk a hajókat. Tök jó volt, csak nekem sikerült átgázolni a bokáig érő csalánon (Y) Azt utána ugye Gréti is velünk volt, és Gréti elengedte véletlenül a hajóját. És akkor rohantunk hátra, hogy kihalásszuk a hajót. Végül meglett a hajó:D
Délelőtt még elvittük Domit sétálni, meg én megetettem gyümölccsel meg játszottam vele, szóval elvoltam. Azt amikor elaludt akkor odaültem a felnőttekhez. Egy óra körül lehetett, mikor hazaértek, vagy valamival előbb. Viszont megint volt egy kis baki.
Még mielőtt a csapat hazajött volna, észrevettük, hogy a mi kocsink bal hátsó kereke ereszt a szelep mellett. Király -,-" Apu ahogy hazaért a barlangból nekiállt megszerelni, de hát nem ment, szóval fel lett rakva a pótkerék. De hát ugye az nem rendes kerék, az meg nem ugyanaz.
Ebédelni együtt ebédeltünk a többi gyerekkel, és zrikáltuk egymást, meg ilyenek. Gergő jól meg is szívta, mert épp fejbe akartam vágni - most kivételesen más kérésére, de csak poénból -, erre Ő felpattant, és pont nyitva volt a fürdő ajtó és nekiment. Meg Ádi pohara is elrepedt, meg keverték az almalevet a fantával, és hasonlók. Szóval volt röhögés rendesen.
Szóval ettünk, azt indulás. A búcsúzkodás se volt egyszerű dolog. Nem is az, hogy könnyes lett volna, de végigpuszilni annyi embert! Te jó ég! Én már nem tudtam, hogy ki volt, és ki nem. Na, mindegy.
Úgy volt, hogy még megyünk Miskoltapolcára, de végül ez kimaradt, mert a gumis akihez Miskolcon mentünk volna zárva volt, szóval másikat kellett keresni. Lett is másik, csak akkor már késő volt, szóval a fürdés kimaradt. Így kettőkor indultunk és hét felé értünk haza. Olyan 300 km lehetett az út, és ugye Gödöllőre is bementünk.
Szóval ennyi volt. Itthon most még nem pakoltunk ki, viszont én épp nem találom az egyik topom, amit el akartam vinni, de lehet, hogy nem vittem, de most itthon sincs meg. Ráadásul az új topom:( Nem tudom mit csinálok, ha elveszett.
Na, és akkor végül még egy kis infó az említett helyekhez, és majd valamikor jönnek még a képek:
Szádvár:
A vár építésének időpontja nem ismeretes. A XIV. század elején Aba Amádé nádorispán kezén volt, akitől Károly Róbert király foglalta vissza. Feltételezhető, hogy a vár először a Óvár-tetőn állt, de Károly Róbert ostroma alatt jelentősen megsérült így a jelenlegi Várhegyre húzták fel. Néhány évtizedig a váruradalom királyi kézen maradt, míg Luxemburgi Zsigmond Bebek György bárónak nem ajándékozta. A XV. század közepére a vár Peter Komorowsky lengyel rablólovag kezére került, majd később újra Bebek családé lett. 1567-ben Schwendi Lázár vette ostrom alá a várat. A korabeli krónikák szerint a 4 napi ágyúzás alatt súlyosan megsérültek a vár falai, így a védők - szabad elvonulás fejében - a vár feladására kényszerültek. A XVII. században a vár elvesztette hadi fontosságát. Az utolsó hadi események a Thököly-féle kuruc hadjáratok alatt zajlottak le falai között, de végül Caprara tábornok császári csapatai bevették a várat. 1686-ban Bécsben döntés született "Szádvár elrontásáról", a falakat aláaknázták, és felrobbantották.
Derenk:
Szádvár uradalmának része volt, 1 km-re fekszik a szlovák határtól. Ma Szögliget lakatlan külterülete.
A település középkori eredetű. Népessége megfogyatkozott a Rákóczi-szabadságharc alatt, majd egy 1711-es pestisjárvány következtében teljesen elnéptelenedett. Egy 1715-ös összeírás szerint lakatlanul állt. Urai, az Esterházy grófok lengyel jobbágyokat telepítettek újra. A trianoni béke után Derenk választhatott, hogy hova akar tartozni: az újonnan alakult Csehszlovákiához, vagy Magyarországhoz. A falu Magyarországot választotta. 1938-tól Horthy Miklós megkezdte a falu kitelepítését, abból a célból, hogy vadászterületet hozzon létre. A lakosság nagy része Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén telepedett le. 1943 a település teljesen megszűnt, épületeit lerombolták. Mára az iskola épületét teljesen felőjították, ahol táblák mesélik el Derenk történetét. A régi templomot kápolnává alakították, a régi temető is megmaradt.
Az egykori lakosok minden év július hónapjának harmadik vasárnapján megrendezik a derenki búcsút, hagyományaik őrzésének céljából.
