Posted on Friday, September 10, 2010
·
Sajnos nem sokat javult tegnap óta a hangulatom. Mondjuk legalább egy dolog megoldódott. Vagyis jelenleg csak ideiglenesen oldódott meg. Mondjuk úgy, hogy egy menet még hátra van. Amúgy igazából ma nem történt semmi. Minden egységesen sz*r volt. Na, kezdjük az elején, ami a tegnap este volt. Ugye írtam blogra, lefürödtem, megírtam a matekleckém, aztán leültem CSI:Miamit nézni. Na, ezzel már volt egy kis gebasz, mert én abban a hitben voltam, hogy most kezdődik az évad, de nem, mert, hogy már a második részt adták, szóval vagy a Viasat rontott el valamit, vagy én néztem be valamit. Szerintem az utóbbi, de lényegtelen. Szóval leültem nézni. És a szünetben letettem a fejem a párnára, és bumm! Úgy elaludtam, hogy másnap ébredtem csak fel, arra, hogy csörög az óra. Szemüvegben, összefogott hajjal aludtam, és mivel a Miami után akartam kikapcsolni a gépet, így még az is ment. Szerintem talán senki nem látta, vagy látta, csak nem fogta fel, mert hát nem kaptam miatta. De ez is mindegy. Igazából alapból rosszul indult a reggel mindennek nekimentem, kiöntöttem, majdnem elejtettem, és az eső is csöpögött. Úgy indultam, hogy nem kell esernyő, annyira nem esik, de azért rendesen eláztam. Nagyon király volt. Mondjuk mivel a hajam alapból göndör volt, mert nem volt kedvem este egyenesre szárítani, így az nem zavart. A buszon ezren voltak, meg minden. Szóval elegem van lassan a buszozásból. De igazából ezen is túl lettem. Utána leszálltam a buszról, már épp megszáradtam volna, de persze mikor leszálltam esett és megint eláztam. Aztán első órám úszás volt, utána volt matek. A matekdogát is kikaptuk, 70%-os lett, ami nem rossz, főleg, hogy nem néztem át semmit. Ofőm is megdicsért, valahol ennek örültem. Utána volt környezeti kémia, kukáztunkxD De ez egy hosszú történet. Végül dupla magyar, meg egy föci. Na, de igazából nem is a nap volt a fárasztó, hanem az, hogy korábban kezdtünk, így előbb végeztünk, és persze szakadt, én meg korábban kint voltam az esőben, az esernyőm meg olyan sz*r, hogy fúú. Aztán támadt egy ötletem, bementem a plázába megnéztem egy könyvesboltot, meg egy elektronikait, hogy apunak van-e olyan izé szülinapjára. Sajnos nem tudom, hogy tudok-e majd neki venni. Na, de majd kiderül. Utána hazajöttem a 14:23-as busszal, 3-ra itthon voltam, vettünk egy új esernyőt, utána jöttem haza. Azóta itt ülök. vagy a TV előtt. De mondjuk nem is nagyon vágyom másra. Csak pihenésre. Sok volt ez most nekem. Elegem van már mindenből, és a hangulatom is annyira rossz. Tudom, hogy az idő is rátesz egy lapáttal, de nem csak azért. Sok féle érzés kavarog bennem, és ez összezavar. Reggel is a buszon azon a kis bökkenőn járt az agyam, ami a mai nap is előjött, aztán történt valami. Tudtam, hogy nem lesz ez így jó. Olyan gondolatok, érzések vonták el a figyelmem, ami nem feltétlen jó. Megint olyasmibe élem bele magam, mászok bele, amibe nem kellene. Nem lesz ez így jó. Néha annyira örülnék, ha az ilyen gondolatokat, amiről tudom, hogy csak sebet okozhat, csak úgy el tudnám vetni, de nem megy. Ez most nem ment. Persze egy részről jó, mert olyan irányba terelődött minden egyes gondolatom, ami nem olyan rossz, mint az ami eredetileg járt a fejembe, de akkor is. Mondjuk hálás is lehetnék... Így nem stresszeltem annyira a kis "akadály" miatt. Innen is lehet nézni. Viszont, ha ezeken a "kellemes, de veszélyes" gondolatokon fog járni az eszem, akkor már előre megmondom, hogy bajom lesz belőle...
Sajnos nem sokat javult tegnap óta a hangulatom. Mondjuk legalább egy dolog megoldódott. Vagyis jelenleg csak ideiglenesen oldódott meg. Mondjuk úgy, hogy egy menet még hátra van. Amúgy igazából ma nem történt semmi. Minden egységesen sz*r volt. Na, kezdjük az elején, ami a tegnap este volt. Ugye írtam blogra, lefürödtem, megírtam a matekleckém, aztán leültem CSI:Miamit nézni. Na, ezzel már volt egy kis gebasz, mert én abban a hitben voltam, hogy most kezdődik az évad, de nem, mert, hogy már a második részt adták, szóval vagy a Viasat rontott el valamit, vagy én néztem be valamit. Szerintem az utóbbi, de lényegtelen. Szóval leültem nézni. És a szünetben letettem a fejem a párnára, és bumm! Úgy elaludtam, hogy másnap ébredtem csak fel, arra, hogy csörög az óra. Szemüvegben, összefogott hajjal aludtam, és mivel a Miami után akartam kikapcsolni a gépet, így még az is ment. Szerintem talán senki nem látta, vagy látta, csak nem fogta fel, mert hát nem kaptam miatta. De ez is mindegy. Igazából alapból rosszul indult a reggel mindennek nekimentem, kiöntöttem, majdnem elejtettem, és az eső is csöpögött. Úgy indultam, hogy nem kell esernyő, annyira nem esik, de azért rendesen eláztam. Nagyon király volt. Mondjuk mivel a hajam alapból göndör volt, mert nem volt kedvem este egyenesre szárítani, így az nem zavart. A buszon ezren voltak, meg minden. Szóval elegem van lassan a buszozásból. De igazából ezen is túl lettem. Utána leszálltam a buszról, már épp megszáradtam volna, de persze mikor leszálltam esett és megint eláztam. Aztán első órám úszás volt, utána volt matek. A matekdogát is kikaptuk, 70%-os lett, ami nem rossz, főleg, hogy nem néztem át semmit. Ofőm is megdicsért, valahol ennek örültem. Utána volt környezeti kémia, kukáztunkxD De ez egy hosszú történet. Végül dupla magyar, meg egy föci. Na, de igazából nem is a nap volt a fárasztó, hanem az, hogy korábban kezdtünk, így előbb végeztünk, és persze szakadt, én meg korábban kint voltam az esőben, az esernyőm meg olyan sz*r, hogy fúú. Aztán támadt egy ötletem, bementem a plázába megnéztem egy könyvesboltot, meg egy elektronikait, hogy apunak van-e olyan izé szülinapjára. Sajnos nem tudom, hogy tudok-e majd neki venni. Na, de majd kiderül. Utána hazajöttem a 14:23-as busszal, 3-ra itthon voltam, vettünk egy új esernyőt, utána jöttem haza. Azóta itt ülök. vagy a TV előtt. De mondjuk nem is nagyon vágyom másra. Csak pihenésre. Sok volt ez most nekem. Elegem van már mindenből, és a hangulatom is annyira rossz. Tudom, hogy az idő is rátesz egy lapáttal, de nem csak azért. Sok féle érzés kavarog bennem, és ez összezavar. Reggel is a buszon azon a kis bökkenőn járt az agyam, ami a mai nap is előjött, aztán történt valami. Tudtam, hogy nem lesz ez így jó. Olyan gondolatok, érzések vonták el a figyelmem, ami nem feltétlen jó. Megint olyasmibe élem bele magam, mászok bele, amibe nem kellene. Nem lesz ez így jó. Néha annyira örülnék, ha az ilyen gondolatokat, amiről tudom, hogy csak sebet okozhat, csak úgy el tudnám vetni, de nem megy. Ez most nem ment. Persze egy részről jó, mert olyan irányba terelődött minden egyes gondolatom, ami nem olyan rossz, mint az ami eredetileg járt a fejembe, de akkor is. Mondjuk hálás is lehetnék... Így nem stresszeltem annyira a kis "akadály" miatt. Innen is lehet nézni. Viszont, ha ezeken a "kellemes, de veszélyes" gondolatokon fog járni az eszem, akkor már előre megmondom, hogy bajom lesz belőle...