~A járókelő olyan ember, aki jár, orra bukik, s felkel. És újra elölről. E kifejezésbe belefér az emberi sors.~
Igazából ma nem volt semmi- Ugye megint itthon vagyok. Kaptam gyógyszert, gyógyulgatok. Voltunk ma mezein kint Lottival az jó volt, amúgy a szokásos veszekedés. Tesóm most is itt szórakozik. Már le tudnám ütni. Mellesleg megint nem tudom, minek írok. Semmi értelme. Tényleg minden olyan, mint általában. Vagy talán annyira nincs elegem, bár tesóm megint le tudnám ütni. Épp Castle-t nézünk, amúgy. Anya is itt van, tesóm meg lehalkítja a TV-t, azt most emiatt veszekszenek. Na, de nem érdekel. Holnap elvileg megyünk be a suliba. Meg újságírás is lesz. Csütörtökön meg suli. Holnap délelőtt is fel akarok kelni, és írni meg ilyenek. Mert ma átaludtam a délelőttöt, mert fájt a fejem, azt bevettem egy fájdalomcsillapítót, és kiütött:P És megint sütit akarok enni, de nincs itthon... És ezt tisztára utálom. De szerintem megyek, és iszom egy teát, és nézem tovább a Castle-t, meg utána Cold Case. Legalább kipihenem magam, mert már sok volt a múlt hét, meg a hétvége meg minden. Persze a felzárkózást nem szeretem. Most valahogy sehogy se jó, de hát majd meglátjuk, hogy mi is lesz. Mostanság valahogy túl gyakran mondom ezt, úgy érzem. Jó lenne már valami biztosat tudni. Viszont holnap talán lesz újabb fejlemény a tervemmel kapcsolatban, amit nagyon várok. Szinte ez az egyik reményem. Remélem azért nem esek nagyot... Na, de akkor abba is hagyom az írás, mert már tényleg semmi értelme ennek a bejegyzésnek. Szóval pápá(:
