Talán mindenben van valami jó, valami szép, amiért megéri felkelni nap, mint nap. Ki tudja? Talán csak meg kell látnunk. De lehet, hogy ez nehezebb a sok rossz mellett, mint gondolnánk. Mióta jött ez az új hobbi, vagy mánia, hogy fotózom, egész egyszerű dolgokat is szépnek találok. Virágot, fát, vagy csak a napot, a felhőket. Nem tudom, de ez engem valahogy boldoggá tesz. Mert azért mindenki életében vannak olyan dolgok, amik elveszik az ember kedvét mindentől. Előfordul. Olyankor mintha minden szürkébb lenni, mintha minden egy kicsit beborulna. Viszont ilyenkor talán arra kell gondolni, hogy a hétköznapi életben egészen egyszerű dolgokban találhatunk olyasmit, ami megmosolyogtat, ami feldobja a napunkat. Persze ezt hinni kell, nem mondom, hogy mindenki el is hiszi. Mert hát ki olyan derű látó, hogy ebben feltétel nélkül hisz? Nem mondom, hogy senki, de talán kevesek. Néha tényleg nagyon nehéz megtalálni a szép dolgokat az életben. Persze talán most sokan azt gondolják, hogy mit tudhat erről egy tizenéves, és persze alá írom, hogy talán nem sokat, de mégis. Én azért néha szeretném elhinni, hogy ez tényleg így van. De persze ez legyen az utolsó kapaszkodó, ami megragadok. Mert azért valahonnan meg már elég elkeseredett dolog ez az egész. Az, hogy elkeseredetten hajkurásszuk a csodákat, és mosolygunk, mikor valami szépet találunk. Viszont err
e szerintem minden embernek szüksége van. Nincs olyan erős személy, aki rezzenéstelen arccal, egy mosoly nélkül bírna ki mindent. Az ilyen dolgokra - hívjuk őket bárminek -, mindenkinek szüksége van. Mert ezek visznek színt az életbe. Annyira szürkék lennének különben a hétköznapok. Viszont akárhányszor találunk valamit, ami más, ami különleges, ami szép a szemünkben, az egy apró öröm, ami feldob, legyen bármilyen rossz is a napod. Szóval szerintem az életben nem a nagy csodákat kell keresni, nem tündéreket és álmokat kell kergetni, hanem észre kell venni azt, ami a szemünk előtt van. Mert talán bármennyire fáradtak, elkeseredettek, szomorúak is vagyunk, azok az apró csodák, mindig ott vannak. Csak meg kell látni őket. Persze azért ez nem egyszerű. Meg hát mondani mindent könnyebb. Viszont talán nincs annál szebb, mint látni egy szép virágot munkából hazafelé, és mosolyogni. Mert az azért már valami. Valami, amitől egy kicsit szebb lett a nap, valami, ami miatt már megérte felkelni, valami ami kicsit színesebbé tesz mindent. Még ha sajnos elég színes az élet sosem lehet. Mert mindig voltak, mindig vannak, és sajnos mindig lesznek is rossz dolgok. Ezt sajnos nem úszhatjuk meg. Pedig könnyebb lenne. Sokkal könnyebb lenne. De mindig találnunk kell valami csodálatosat. Valamit, ami beragyogja a napunkat. Hiszen mi abban a szép, ha csak törünk előre, nem figyelünk semmi, és senkire, csak egyszerűen vagyunk? Semmi. Kinek kell az ilyen élet? Szerintem nincs olyan ember. Hiszen mindenkinek szüksége van valamilyen támaszra, valamire, ami felvidítja. Persze ez mindenkinek más(: De igenis megéri nyitott szemmel járni. Mert a csodák ott vannak. Csak meg kell őket látni(:Elnézést, ha kicsit ér
thetetlen lett, de csak úgy jött(: Tudom, hogy az előző bejegyzésem nem épp ilyen hangulatú volt, de én megtaláltam a magam csodáját, ami felvidított(:
Úristeen Franciii *-* Méghogy érthetetlen? Pontosan leírtad,ahogy érezni szoktam magam, meg szerintem más is. Eddig ez a kedvenc írásom tőled. Nagyon is érthető és igaz, és wííwáá király (Y) (=
Köszi(: Örülök, hogy érthető lett, mert nekem valahogy kicsit zavarosnak tűnt, de hát örülök, hogy akkor nem(: Vagy nem vészesen:D