Igazából napestig tudnám sorolni a dolgokat. Utálom az alakom, azt, hogy kövér vagyok, és hiába próbálkozom sosem megy le annyi kiló, amennyit szeretnék. Utálom, hogy hiába határozok el valamit, hogy igenis megcsinálom, az csak nagyon ritkán sikerül. Utálom a magamban el nem döntött harcokat, azt, hogy álmodozom, közben azt mondom, hogy nem, de mégis. Utálom, hogy néha nem, hogy mások nem értenek, de én sem értem magam. Utálom, hogy hangulatember vagyok, hogy az időjárás kihat a kedvemre, hogy néha annyira ostobaságok miatt képes elb*szódni egy teljes napom. Utálom, hogy könnyen vagyok, utálom, hogy ez mindig annyira megvisel, utálom, hogy néha nem tudok igazán megnyílni az embereknek, és emiatt veszítek el valakit, utálom, hogy néha képes vagyok arra, hogy összevesszek valakivel azért, mert nekem sz*r napom van. Utálom, hogy félek kimondani a családomnak azt, amit gondolok, utálom, hogy néha csak a megtörtént pillanat után tudom igazán, hogy mit kellett volna tenni. Utálom, hogy ennyi mindent utálok magamban, és amit a legjobban utálok az, az, hogy semmi erőm, és kitartásom ezt megváltoztatni, pedig nagy terveim és álmaim vannak. Utálom, hogy ezek mindig csak tervek, és álmok maradnak csak, mert nem vagyok elég kitartó. És előre utálom, hogy ez a lista jóval hosszabb lett, mint a következő lesz.
Ez valahogy mindenkinél hosszabb, akit eddig olvastam! Nem tudom, az ember talán úgy van összerakva, hogy hamarabb észreveszi a rosszat mint a jót!!
Hát lehet, nem tudom, de mindenesetre, szerintem ez egyfelől így jó, nem?(: