Ez egyértelmű: Életem legnagyobb hibája volt, hogy nem mentem el a dédi temetésére, pedig nekem fontos volt Ő, és anyuék meg féltettek, mert még nem is voltam temetésen. És végül nem mentem el. Pedig úgy érzem ott lett volna a helyem. itthon lenni sem volt jobb. És amiatt, hogy nem voltam ott, nem anyuékat hibáztatom, hanem magam. Mert nekem kellett volna erősködnöm, hogy ott akarok lenni. De nem tettem igazán, és nem voltam ott, és ezt sosem fogom igazán megbocsájtani önmagamnak, mert mégiscsak a dédim volt, és ott kellett volna lennem. de nem voltam. és ez azóta is eszembe jut, bár gyakrabban, de valahogy mindig az eszembe fog jutni.
De erről nem te tehetsz, ha még kicsi voltál, akkor a szüleid döntése volt, és...nem mondom, hogy rájuk haragudj, de semmiképp se a te hibád!!
Nem voltam már olyan kicsi, hogy ne tudtam volna elmenni, sőt, inkább csak így jött ki... Hosszú történet ez és bonyolult is...