Hát igen, ezen meg gondolkoznom kell. Írta Ria, hogy eltemetni a szüleit, és ezzel valahogy én is így vagyok, de tudom, hogy ez az élet rendje. De mindettől függetlenül nem akarom. Nem akarok elveszíteni barátot, se úgy, hogy összeveszünk, se úgy, hogy meghal. Akkor ha egyszer, majd családom lesz, akkor őket sem veszíteném el szívesen. Nem akarom feladni az álmaim, és remélem, hogy az soha nem fog megtörténni velem, hogy egyszer, mikor lehetőségem lesz valóra váltani valami nagyot, akkor rosszul lépjek. Nem akarok a pillanat hevében rosszul dönteni, legyen szó akármiről. Nem akarom azt sem, hogy egyszer majd beletörődjek a sorsomba úgy, hogy lenne még miért küzdenem, de ez benne van abban, hogy nem akarom feladni az álmaim. Nem akarom látni, ahogy egy barátom, rokonom, vagy akár csak ismerősöm szenved, és én nem tudok, vagy nem akarok neki segíteni (ez így most értelmes???). Nem akarom feladni az írást, soha. Nem akarom abbahagyni a sulit úgy, hogy ne lenne diplomám, vagy magasabb végzettségem. Talán ennyi, amit nem akarok soha...
