Öhm... Na, ezt megint nem tudom. Vannak páran, akik azért elég csúnyán bántak velem, pedig szerintem nem volt épp igazságos, de nem tudom. Igazándiból egyiküket sem utálom. Mert persze anyuékra is haragszom, mert sok rossz napomért Ők felelnek, és akkor az nem jó, de az ember a szüleit nem utálja. Néha egy-egy barátomra is haragszom, de egyébként nagyon fontosak nekem, és tényleg nem tudnék élni nélkülük. Mert velük is előfordul, hogy megbántanak, és akkor az fáj, és pocsékul viselkednek velem, de fontosak. De igazándiból nem tették pokollá az életem. Akkor volt ugye mostanság az a veszekedés vele, és talán ez az egy olyan dolog, ami igazán pokollá tette az életem, mert most is nagyon rossz még, és Ő nagyon fontos volt nekem, de most már lassacskán tényleg csak haragszom. Persze vannak szép emlékek, de arra néha gondolni se szeretnék, mert csak fáj. És igen, rá haragszom, mert pocsékul viselkedett velem, pokollá tette az életem, holott a barátom volt. Talán csak ez az egy dolog, ami igazán ideillik, mert a többi csak részben igaz. De mondjuk azért boldog vagyok, hogy ide, olyan igazán idevaló dolgot csak egyet tudtam írni. Ez igazából talán jó jel(:
Még szép, hogy jó jel! :)
(: