Fúúú háát, ezt tényleg nem tudom. Ilyen ember most nem igazán van. Vagyis hát tavaly talán tudtam volna rá írni valakit, de most nem érzem így. Mert tavaly, mikor összevesztünk egyik barátnőmmel, az nagyon rossz volt, és a békülés után is még mindig úgy éreztem, hogy nagyon távol vagyunk egymástól, de nem akartam elengedni. És akkor az nagyon rossz volt, hogy annyira távolinak éreztem, és sokszor gondolkoztam rajta, hogy talán ki kéne mondani, hogy ennyi, kész, vége, de nem. És végül is minden megváltozott. A helyzet egyfelől még mindig furcsa vele, mert nekem Ő sokat jelent, és szerintem én neki annyit nem. Mert hát vannak neki nálam jóval fontosabb dolgai, ami oké, de egyfelől nem tudom... Nekem a barátságunk többet jelent. Szóval Őt akkor úgy gondoltam, hogy el kéne engednem, mert eltávolodott, és nem tettem, és azóta is barátok vagyunk, még ha nem is tudom, néha furcsa ez az egész. De most nem akarom elengedni, és az eszem sem súgja, hogy úgy jobb lenne. Szóval most nem igazán van ilyen ember. Aki fontos, az most is fontos, aki meg fontos volt, de megbántott, ahhoz egyfelől még kötődök, de nem hitegetem magam vele kapcsolatban.
