~Száz lakat alatt őrzött, titkos álomvilág~

Egyik kedvenc részemből(: Ilyen még úgysem volt(: Ella&Walter(:

Már vagy fél órája itt vagyok, de nem kezdtem el még el a bejegyzést. De most! Na, igen, megint tiszta dinka vagyok, de legalább jó kedvem van, és sz*rok azokra, akik nem hagynak, szóval innentől nem érdekel, aki veszekedni akar, az jelentkezzen be egy érvágós napomra, és akkor legalább le tudom üvölteni a fejét:D Szóval igazából egész jó napom volt. Kezdem megszokni, és ami még több megkedvelni a sulit. Mert jó suli ez, és eddig mondhatni én voltam hülye, hogy a másik után annyira 'sírtam'. Mert azért belátom, hogy ez az élet rendje, meg oké, hogy hiányzik, de ennyire persze nem kéne lelkemre venni, de mit tegyek, ilyen vagyok? Persze még most is eszembe jut, meg hiányoznak, de már a másik suliban is jó, és azért az is már olyan, hogy egész szívesen vagyok ott. Nem megyek akkora lelkesedéssel reggel, de ha beérek már jól érzem magam, csak a buszozás rossz, de legalább reggel tudok ülni, hazafelé nem gyakran, mert a 14:20 mindig tele van... De alapból már nem érdekel. Persze azért olyan jó barátaim meg közeliek sincsenek, mint Sára, vagy Lotti, de azért Istenem, ez még csak egy hónap... Mondjuk alapból szerintem olyan jók nem is biztos, hogy lesznek, azért a Sárával együtt töltött időt - mert egész pici korunk óta ismerjük egymást -, nem is hiszem, hogy annyira lehet überelni, meg jó értelemben sincs még egy olyan dinka, mint Ő♥ Szóval nekem Ők még most is nagyon fontosak meg minden. Meg úgy a volt osztály is. De már kezdek beletörődni a jelenben és ez valahogy boldoggá tesz, hogy már nem sirat meg a múlt, inkább mosolygom. És, hogy jól is érzem magam a suliban. Mondjuk igazából jól érezni első naptól kezdve, jól éreztem magam, csak volt bennem valami fura kettősség, ami úgy kicsit, nem tudom furcsa is volt. De már nem vészes. Szóval megvagyok(: Ma egyik mostani osztálytársammal tök jól elbeszélgettünk a buszmegállóba, meg amíg kigyalogoltunk, és tök jó volt. Szóval kezdem megtalálni a helyem, és ez annyira jó érzés. Nem hiszem, hogy sok kell már, persze a depressziósabb korszakaimban még vissza-vissza esek, de már nem vészes. Szóval sínen vagyok (mint Peter pénteken, meg József Attila <--- Ezt csak Ria miatt, a poén nagyrésze az Ő agyszüleményexD), ami jó. Kicsit minden tisztább. Innentől talán minden csak jobb lesz. Itthon se volt veszekedés, meg tesómmal is egész jók kijövünk, szóval minden oké. Remélem eltart majd egy ideig...