~Száz lakat alatt őrzött, titkos álomvilág~

Néha azon gondolkozom, hogy mennyire könnyű lenne csak a mának élni, felejteni a tegnapot, nem törődni a holnappal. De ez nem ilyen könnyű. Mert lassan az szerintem sok ember úgy éli minden napját, hogy a tegnap miatt bánkódik, visszasírja, összehasonlítja a kevésbé fényes mával, vagy a holnap miatt, retteg, izgul, vagy csak attól fél. És a mával senki nem törődik. Egyszerűen nagyon ritkák az olyan pillanatok, mikor valaki őszintén csak a pillanatnak él, mikor anélkül tud kacagni, hogy eszébe jutni, hogy talán egy óra, egy nap múlva már majd nem teszi. Szerintem kevesen képesek arra, hogy csupán azzal törődjenek, ami most van, és nem érdekelje őket a holnap. Pedig mennyivel könnyebb lenne úgy! Mert hát még ha  az ember boldog is, szerintem akkor is megfordul az a fejében a holnap gondolata. Viszont nem csak a holnap vészjósló közeledése árnyékolhatja be a pillanatot, vagy azt, hogy igazán tudjunk örülni valaminek. Hanem valamilyen szinten a tegnap is. Mert emlékszünk azokra a percekre, mikor igazán felhőtlen volt minden, amikor minden csodálatos volt, egyszerű, és talán majdnem tökéletes. És így a kisebb, de mégis boldog pillanatokat valahogy ez is beárnyékolja. Mert eszedbe jut, hogy 'voltam én olyan boldog is!' és akkor inkább az után keseregsz, mintsem a jelennek örülsz. Szóval nehéz dolog ez. Talán nem értékeljük eléggé a jelenlegi pillanatot, pedig talán jobban meg lehetne becsülni. Mert azért gondolj bele, hogy ugyanolyan dolgot kétszer átélni talán sosem fogsz, de mégis minden pillanat a maga módján különleges, és más mint a többi. És talán ez a másság teszi egy részről boldoggá. De mégis mit jelent az, hogy boldog? Nem egy egyszerű kérdés, de szerintem talán azt, amikor őszintén tudunk örülni valaminek, amikor egyszerűen nem jut eszünkbe mindaz a rossz, ami történt velünk, hanem képesek vagyunk elfeledkezni a bántó dolgokról. Talán az a boldogság, mikor egy perc erejéig úgy érezzük, hogy talán lehetne jobb - mert persze nincs olyan ember szerintem, aki a lelke mélyig teljesen elégedett valamivel, legyen szó bármiről -, de mégis most így akkor is jó. Mert boldog vagy. A boldogság szerintem nem egy olyan dolog, amit annyira meg lehet magyarázni. Viszont most eltértem a tárgytól. Na, de mindegy. Mindent összegezve, szerintem akkor tudnánk igazán a mának élni, ha el tudnánk felejteni a múltat, és nem vonnánk párhuzamot a múlt és a jelen között, és ha meg tudnánk feledkezni a jövőről, és a lehetséges történések szelleme nem járna a nyomunkban. 

Na, ez sem lett valami értelmes bejegyzés, mert nem igazán tudtam leírni azt, amit akartam, de azért remélem van, aki így is érti. Talán...(: