~Száz lakat alatt őrzött, titkos álomvilág~

De persze a tegnapi, és mai napom körülbelül felét sikerült elfelejtenem. Na, de mindegy. Nem akartam már a másik bejegyzésem szétszedni, meg átírni, szóval írok megint. Sebaj! Na, de akkor most már tényleg írok egy rendes bejegyzést, mert az előző inkább dühöngős lett. Na, de akkor tegnap zenét hallgattam, meg lementem az udvarra és fotóztam. És szerintem egész jó képeket csináltam. Aztán utána felmentem, szobánk szét volt kapva, és ha ez nem elég, még nekem kellett segítenem összeszerelni azt a h*lye ágyat, aztán tesóm meg sehol se volt, gépezett, holott az Ő ágya-,- Na, de mindegy. Unokahugim is itt volt, egész jól elvoltunk, Ő legalább pozitívum volt. Na, meg akkor anyu is rosszul volt, és segítettünk neki, meg feküdt meg ilyenek. Na, de ez végül is nem a világ vége. Akkor utána még TV-ztem anyuval, meg tesómmal is, de egyikre se koncentráltam igazán. A Fringe feliratra vártam, de az este már nem lett, Szóval írtam inkább. És be is fejeztem, és már el is küldtem. És már egy ember olvasta, és annyira örültem annak, hogy tetszett az illetőnek. Ja, és akkor még a ma. Ma korán keltem, a szoba pakolás miatt (huráááá-,-), de aztán visszafeküdtem, és annyira nagy baromságot álmodtam. Olyan hülyeség volt és azóta is zavar. Na, de mindegy. Utána itt voltak mamáék, igazából nem volt olyan rémes ez a nap, csak még a szobával nem vagyok megbékélve. Meg akkor kimentünk biciklizni, de ajj végig azon járt az agyam, hogy ez már nem olyan, mint régen. Mert oké, ketten voltunk, de jobb lett volna hárman, mert ez így olyan fura volt nekem. De csináltam pár jó képet, és igazából talán még meg is érte. Meg mozogtam is egy kicsit. Meg akkor utána hazaértem, lementem zenét halgatni, meg mikor jöttem fel, bámultam a csillagokat, és tényleg sírhatnékom lett, és tudom, hogy hülyeség, de ajj... Persze egyfelől jó ez az egész, de valahogy a mostani helyzettel nem vagyok megelégedve. Olyan semmilyennek érzem az életem. Ami eddig annyira központi volt, az most túlzottan háttérbe szorult. És emiatt annyira lelkiismeret furdalásom van. Na, de majd elfogadom én ezt az egészet. És akkor most este még olvastam két olyan fergeteges novellát, hogy a hideg csak úgy futkosott ide-oda a hátamon. De komolyan. Az elsőn, annyira jót sírtam, és tényleg meghatott, pedig én nem vagyok olyan, de ezen sikerült, de hihetetlenül jól esett. A második meg, uram Isten! Jó volt az ötlet, jól volt megírva, és nekem nagyon tetszett. Az is annyira misztikus volt, és nem tudom. Megborzongtam wááá. Nem volt semmi. Gratulálok az írónak(: Na, de ez feldobta a napom. Most meg X-et nézünk, és még senki nem esett ki, szóval nem dühöngök. Na, meg jelentkeztem a másik pályázatra, és azon a novellán gondolkozom, és szerintem ma neki állok, mert igazából van ötletem. És valahogy úgy érzem, hogy most tudnék íni. És most ez feldob. Na, de most akkor megyek is. Kicsit kezd jobb kedvem lenni, jó persze zavar a szoba, meg az, hogy lassan vége a szünetnek, és jön a kelés, meg a buszozás, mert a sulival alapból semmi bajom, meg jó a társaság, de a reggelek nagyon nehezek. Na, de akkor én most megyek, majd még lehet, hogy tényleg jón az igazságos dolog, de nem vagyok benne biztos...