Nincs kedvem megint leírni, hogy régen nem voltam, és sajnálom. Szerintem semmi értelme bocsánatot kérnem, mert talán ha egy ember van, vagy kettő, aki igazán komolyan olvassa ezt a blogot, velük meg beszélek. Aki pedig ez alól kivételnek érzi magát, és olvas, de a blogon kívül nem tud semmi szürke, és jelentéktelen életem, aprócska részleteiről, az írjon itt, vagy vegyen fel msnre. Na, de akkor ennyit erről. Nem is tudom, hogy mit írhatnék még. Igazából nehéz volt ez a hét, és már nagyon elegem van belőle. Lezártak kettesre fizikából, apáék háborognak. Félek tőle, hogy ebből megint veszekedés lesz - mert persze mondani a magukét tudják, de fogalmuk nincs az egészről, de persze ezt tőlük már megszokhattam volna -, de én nem akarok veszekedni. Annyira nem visel meg, kezdek hozzászokni, az igazságtalanságot jobban utálom. Meg persze azt, hogy a magukét mondani annyira tudják, aztán közbe meg mit tudnak az egészről? Arról, hogy engem mi érdekel? Hogy kik az igazi barátaim? Hogy egyáltalán úgy igazából mi van velem? Semmi. A számok, a jegyek, a dicséretek, az a lényeg. A többi meg kit érdekel. Mármint persze rajtam kívül kit. Na, de igazából erről nem is írok többet, csak még rosszabb lesz tőle a hangulatom. Mondjuk már így is ott tartok, hogy sírni tudnék. A hideg futkos a hátamon, és tudom, hogy hülyeség, és inkább le se írom, de van valami, ami most nagyon megijeszt. Jó, nem konkrét dolog, de igenis van. És tudom, hogy ez is az átkozott paranoia oka, pedig annyira örültem, hogy mostanság már nem néztem hátra minden második lépés után reggel, és már olyan jó volt, hogy nem éreztem úgy magam, mint aki menekül, vagy totál zakkant. De grr, most megint kirázott a hideg. Félek tőle, hogy ez most majd megint előjön. De igazából mindegy. Nem akarok erről írni. Meg úgy őszintén másról sem. Nincs miről. Egyre sz*rabbul érzem magam, és jó páran csak belém rúgni tudnak, de mindegy. Majd túlélem ezt a hetet, meg a következőt, meg azt követőt. Így szépen lassan, hétről hétre. Ilyenkor mikor leírom szánalmasnak érzem. Talán az is. Viszont legalább a suliban nem vagyok így, ott jó. Vannak, akik megértenek, vannak akik feldobnak. És ez jól esik. Nem bánom, hogy Battára mentem. Messze van innen. Nem elég messze, de messze.
Rossz, azt olvasni, hogy boldogtalan vagy :( Hogy nem mennek úgy a dolgok, ahogy szeretnéd, de ez csak átmeneti időszak, egy hullámvölgy, ami rossz, de túl leszel rajta.! Mint mindig!
Ez a fizika kettes, meg olyan dolog, hogy kb a fizika huszadrangú tantárgy és még nehéz is, plussz ez csak egy félévi jegy, túl sokat nem nyom a latba, persze tudom, hogy ezt lehetetlen a szülőkkel megértetni -.-"
Mindenesetre, remélem, hogy jobb lesz!! (L) és azt is, hogy este esetleg tudunk beszélni!! Ölellek <3
Kár, hogy mindig jönnek ilyen hullámvölgyek, de egyébként tényleg így van...
Azért kösziii(: