~Száz lakat alatt őrzött, titkos álomvilág~

Na, megint itt lennék. Meglepően hamar. Persze ennek csupán annyi az oka, hogy ma hazaküldtek, és most erőm nem sok van írni, de időm az van. És belegondolva, hogy ha ma nem írok, akkor a héten már szerintem nem fogok, így csupán "praktikus megoldásként" vagyok itt. Na, de szóval hazaküldtek. Hányás. Nagyon király volt, de tényleg. Holnap még itthon leszek, pénteken meg már megyek suliba. Viszont most valahogy úgy vagyok vele, hogy nem is a betegség a legnagyobb bajom. Így egész héten úgy vagyok, hogy rendben, mosolygok, meg tök jó, de közben meg totál nem érzek semmit. Vagyis inkább vagyok szomorú, mint boldog. Nem jó ez így. Próbálom mutatni a világnak, hogy így minden oké, de közben meg nem igazán van ez így. Valahogy semmi nem érdekel igazán. Persze amit így a barátok mesélnek meg minden, az így leköt ideig-óráig, meg akkor így néha azt érzem, hogy jó, és minden majdnem rendben, de azért így ott van azaz érzés, hogy még mindig nincs minden rendben. Remélem ez majd azért elmúlik. Viszont most holnap suliba se megyek, és nem lesz ki feldobjon... Ma azért jó volt, aludtam is kicsit, mert fáradt voltam, meg Réka is felhívott, hogy mi van velem - valami hihetetlen jól esett(: -, meg apa, és anya is folyamatosan telefonáltak - azt már a második telefon után zaklatásnak éreztem -, így azért nem volt olyan vészes. Meg alapból 11 volt, mire hazaértem. Szóval a ma nem volt vészes, vagyis így jobban lekötött a fizikai állapotom, mint a lelki. Remélem hamar elmegy a holnap, utána meg a pénteken már megint barátokkal suliba, szombaton meg családdal. Aztán jövőhétre meg remélem, hogy kimászok már ebből az egészből és jobb lesz. Más azt hiszem nincs. Majd írok, ha "helyzet van". Szóval jövök majd... Valamikor...