~Száz lakat alatt őrzött, titkos álomvilág~

"Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP. 

Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat. 

Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, 

...ha megnyomod a PLAY-t."

~"You can't STOP the future

You can't REWIND the past

The only way to learn the secret... 

is to press the PLAY."

Most fejeztem be Jay Asher Tizenhárom okom volt - eredeti címén Thirteen Reasons Why - c. könyvét. Úgy gondoltam írok róla, bár pontosan tisztában vagyok azzal, hogy teljes mértékben a könyv hatása alatt vagyok! 

A fenti idézet a könyv hátuljáról való, és teljes mértékben illik a könyvre. Az alaptörténet nagyvonalakban felvázolva a következő: Hannah Baker öngyilkos lett, de ahelyett, hogy a titkait és miértjeit magával vitte volna a sírba, hátrahagyta őket. 7 kazettányi hanganyagon meséli el, hogy mi volt az a tizenhárom oka, és kik voltak azok a személyek - szám szerint 12 személy -, akik így, vagy úgy, de oda juttatták, vagy esetleg megállíthatták volna. Hannah kazettái a könyv elején érkeznek Clay Jensenhez, aki egy éjszaka alatt bejárja a városukat, és végighallgatja Hannah történetét, ami örökre megváltoztatja az életét.

Nem is tudom, hogy miért vettem meg ezt a könyvet. Tetszett a történet is, és bevallom a borítója is nagyon megtetszett a könyves boltban, de nem gondoltam volna, hogy majd ennyire képes lesz magával ragadni. Az öngyilkosság véleményem szerint manapság egy olyan téma, amiről beszélni kell. Saját tapasztalatból tudom - ne értse félre senki, nincsenek ilyen gondolataim -, hogy igenis ez egy olyan dolog, ami ott van a felszín alatt, és talán nem akarunk róla tudomást venni, de attól még nem tűnik el. Ott van, és ott is marad. Ebben a könyvben is talán az a legszörnyűbb, hogy így utólag visszatekintve ott voltak a jelek, amik akár árulkodhattak volna a végkifejletről is, de ezt senki nem vette észre. Ez talán manapság is így van. Senki nem hallotta meg a némi kiáltásokat, senki nem figyelt a segélykérésre, és a dolog megtörtént. Elgondolkodtató. Elgondolkodtató, hogy vajon az emberek manapság tényleg ennyire elmennek egymás mellett? Néha talán, ha egy percél tovább megállnánk, és csak néznénk a másikat, a mozdulatait, ha csak egy kicsit elgondolkoznánk a szavain, ha nem csak a felszínt látnánk, talán meglepődnénk. Talán ez az egész rohanó világ tehet arról, hogy az ilyesmi mostanság már szinte "divat lett" - elnézést a kifejezésért, de nem jutott jobb eszembe, na meg persze talán tényleg így van. Szóval a gondolatmenetem vége az, hogy a könyv bemutat nekünk egy okot, és megragadja azt, hogy vajon miken mehet keresztül valaki, mielőtt arra a döntésre jut, hogy elveszi a saját életét. Viszont ez csak egy lehetőség, egy történet sorozat, egy lehetséges variáció. Talán nem mindenkivel ezek a dolgok történnek, de legbelül talán ezen mennek keresztül. A könyv jól visszaadja az érzéseket, képes vagy átérezni mindazt, amit Hannah érzett, aki átment mindezen, és amit Clay érez most, mikor rájön mindenre. Ott van a könyvben az elkeseredés, a reményvesztettség, a düh, a gyász, a harag. Érdekes.

Szerintem megéri elolvasni Hannah Baker történetét. Nekem mindenképp adott valamit, többek között borzongást, döbbenetet, de azért ott volt az az élmény is, amit akkor érez az ember, mikor befejez egy történetet, és rádöbben az igazságra. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Csavaros, megdöbbentő, szomorú, de legfőképp érdekes. 

Végül néhány idézet a könyvből: 

Engem személy szerint nagyon fejbe vágott a könyv. Még most is ezen jár az eszem, és talán újra el fogom olvasni. Remélem nem lettek nagyon kuszák a fent írt a dolgok. De egyszerűen még mindig mondhatni, hogy a könyv hatása alatt vagyok. Azt hiszem olyan az igazán jó könyv, ami képes megragadni, olvastatja magát, és a háta alatt tart. Ez egy ilyen könyv.
Ha esetleg valaki olvasta már a könyvet, és van róla véleménye, az nyugodtan írja le kommentbe, kíváncsi vagyok, hogy más hogyan látja a történetet!