... kegyetlen, de tegnap rám jött a versírás! De, hogy honnan jött. Viszont gondoltam felrakom, tudom, hogy nagyon gagyi, maximum elrettentő példának jó:D De ezzel legalább van indokom, hogy miért nem aludtam körülbelül 11-ig:D
Egy régi barátságról...
Ketten voltak, két kislány.
Virágot szedtek, ibolyát talán.
Együtt kacagtak, sírva sose fakadtak,
S most mégis ott ülnek,
Egymás mellett csendesen.
Nem szólnak a másikhoz,
Szemükben könny csillog,
Siratják az éveket,
Az elrepült gyermekéletet.
Nem maradt már más,
Csak egy megfakult kép,
Néhány régi szép emlék,
Mi halovány már,
S hiába kopott,
Eltűnni nem tudott.
Az elmúlt idő megszaggatta,
De széttépni sosem tudta.
S végül mikor egyikük kinyújtja kezét,
És szelíden a másikuk válához ér,
Újra érzik, nincs még veszve semmi.
Mi megfakult, nem tűnt még el,
Egy régi barátság így éled fel.
Szerintem jó lett. Nekem tetszik.:) Már ebben is tehetséges vagy nem csak a novella írásban.:):)
Hát nem tudom, hogy ha ez tehetség, akkor az igazi költők milyenek voltak. Azért köszönöm^^