~Száz lakat alatt őrzött, titkos álomvilág~

Na, itt volnék^^ Az idézet egyébként egy pickwickben lévő hőmatricáról van, és az "is" azért van zárójelben, mert az nem volt rajta, de úgy értelmes, szerintem^^ Amúgy tudom, hogy már rég óta nem írtam, pedig akartam! De most mesélek^^ Igazából a hétvégén nem sok volt. Itt voltak mamáék, mert a szurka-piszka, aztán meguntam, volt is egy kisebb veszekedés, de különösebben nem érdekelt. Délután nagyjából elvoltam, sok mindent nem csináltam pihengettem. Utána másnap jöttek unokatesómék, és tiszta jó volt, volt kis nyüzsi, de jó volt újra találkozni is^^ Aztán meg is köszöntöttek a névnapom alkalmából, kaptam parfümöt, dezodort, tusfürdőt, meg pénzt. Igazából ennyi volt a hétvége körülbelül. Tanultam is kicsit, bár már egy csöppet akkor is ki voltam, szóval nem sokat... Aztán ma meg érdekes volt. Kikaptuk a német dogát, és nagyon rossz lett. De tényleg... Anyuék még nem is tudják, de majd beavatom őket. Aztán volt még ma matek is, az nem volt vészes, a töri egész jó volt reggel. Bioszon TZ-t írtunk, nem tudom hányas lesz, földrajzon meg ilyen ásványos kiállítás volt, azon is nevettünk is, de most nem azért, de mondtak érdekes dolgokat is(: Szóval nem volt rossz nap. Reggel viszonylag könnyen felkeltem, persze a hétvégén kijött rajtam ez a nátha, meg torokfájás, meg minden bajom van, de alapvetően happys vagyok, szóval így igazából minden rendben, csak ki kell kúrálnom magam^^ Aztán itthon meg olyan jó volt. Apu megbeszélte a munkatársa feleségével, és kilyukasztotta a fülem, mármint így az eddig pár lyuk fölé, még mind a két oldalra egy-egyet, vagyis még egy párat. És annyira jó*.* Ez a névnapi ajándékom^^ Tudom, kicsit előbb megkaptam, de akkor is olyan jó^^ Persze rendesen izgultam előtte, de sokkal rosszabbnak képzeltem el, pedig nem vagyok egy olyan félős típus, de ettől csöppet azért tartottam. De a Csilla jó fej volt nagyon, és nem is volt olyan nagy dolog, szóval tényleg nem vészes. És már most se fáj. Szóval rendben vagyok. Persze ez a betegség nem kellene. Most jöttem ki a kádból nem rég, most kicsit jobb, de érzem, hogy a torkom, meg már a nyirokcsomóim is a oda vannak, és félek, hogy rámegy a fülemre, és azt annyira utálom! Viszont most szedek gyógyszert a köhögésre, meg torokfájás csillapítót, szóval megleszek. Nem akarok hiányozni megint, amúgy is most a jó kedvem miatt emberekre van szükségem, meg társaságra, meg minden. Amúgy így utólag is boldog szülinapot Lottinak! Pénteken végre vele is találkozunk, és odaadom az ajándékom, amit megsúgom, hogy holnap fogok megvenni, mert egyelőre a múlthéten nem volt időm rá, pedig félretettem a pénzt, de valahogy nem úgy jöttek ki a dolgok. De holnap megveszem, és remélem, hogy összejön a találkozó is. Szombaton jönnek mamáék névnapozni - most örüljek, vagy sírjak? remélem nem leszek megint ennyire a kereszttűzbe -, vasárnap elvileg irány Gödöllő, akkor ott Domizhatok(L). Aztán hétfőn, mert ugye szünet lesz, akkor elvileg Réka mondta, hogy érjek rá, de még nem tudom, hogy mi lesz, de egyelőre nincs más terv:D Kedden meg még nincs semmi, de a Vikivel is beszéltük az előbb, hogy kellene találkozni. Amúgy akartam írni, hogy beszéltem ma Riával is, és annyira aranyos volt. Persze próbáltam neki segíteni én is, de annyira jól esett az a gesztus tőle^^ Annyira aranyos(: Most így gondolkoztam rajta, hogy mennyire jó, hogy megismertem. Mert ha belegondolunk ez az ősz egy nagyon nehéz korszak volt nekem, és vele annyi mindent meg tudtam osztani, és megértette a hülyeségeim is, holott a legjobbnak hitt barátnőm meg csak úgy "lecserélt" mondhatni. És annyira jó, hogy legalább Ő mindig mellettem van, na meg Edina, és még jó páran, szóval nem a világ, de azért nem volt könnyű ez az időszak. De ők segítettek! Meg persze az új osztálytársak közül is vannak már emberek, akik nagyon a szívemhez nőttek, és ennyi idő alatt is azért megbízom bennük. És tényleg nagyon köszönöm nekik(: Mert mostanság sokat voltam nagyon magam alatt, és sokszor rángattak ki ők ebből(: És jó, hogy ha át is vert valaki, azért tudom, hogy vannak olyan barátaim, akikre tényleg számíthatok, legyenek ők itt a közvetlen közelemben, vagy messze(: Szóval lehet, hogy most egy ilyen korszakom élem, és ténylegesen látom a jót az életemben, mert ott van! És hiába vagyok kiakadva, meg depis meg minden, de igenis ott vannak azok az apró sugarak, amiket néha hajlamos vagyok elfelejtve, pedig nem szabadna! Bár tudnék mindig ilyen optimista lenni(: