~Száz lakat alatt őrzött, titkos álomvilág~

Hahó Mindenki! Tudom, hogy régen nem írtam és sajnálom is, ráadásul annyi mesélnivalóm van! Szóval kellett volna írni, csak nem volt kedvem, vagy időm. Sajnálom... Egyébként a fenti idézetszerűség szerzője jómagam vagyok, egy múltkori verspróbálkozásomból való, de tekintve, hogy ennél szebb sorok nem születtek, így gondoltam, hogy felhasználom bejegyzéscímnek(: Na, viszont akkor most kezdjük a legelején. Vagyis.. Azt se tudom, hogy mikor írtam utoljára, szóval előbb meglesem, hogy mikor, és utána megpróbálom felidézni, hogy mi is volt azóta... 

... Szóval még hetedikén írtam, ami még a hosszú hétvége előtt volt. Na, szóval tényleg van miről mesélnek. 

Először is a hosszú hétvége: Hát ugye szombaton még a mamáék voltak itt megköszönteni, az úgy jó volt, még csak piszkálva sem voltak, és igazán a mamát a plusz két füllyukam sem zavarta, szóval jó volt - megjegyzés: kellene már fotó, amin látszik  fülem^^. Szóval a szombat az úgy elment. A vasárnap meg valami hihetetlen jó volt^^*.* Domiztam egész nap, és annyira élveztem az egészet. Először bent voltunk a lakásba, gyurmáztunk meg minden, és Domi annyira édes volt. Aztán felült a hátamra, és körberohangáltam vele a lakást, és vicces, de még azt is élveztem, pedig fájt a lábam, de annyira nem zavart. Aztán utána voltunk kint az építkezésen is, az is nagyon jó volt, elhomokoztunk Domival, és a ház is nagyon szép lesz(: Aztán mikor visszaértünk Gödöllőre kivittem a játszótérre, és hintáztunk, meg csúszdáztunk - vagyis inkább ezt mind csak Ő csinálta, én csak aszisztáltam -, és a csúszdán nagyok voltak a fokok közti különbségek, és egyszer megcsúszott a lába, és majdnem leesett. Persze megfogtam, még csak meg se ütötte magát, és meg sem ijedt, szóval semmi gond. Persze otthon elmesélte a kis kópé, hogy Ő "leesett", pedig nem is!:D Rosszcsont(: Aztán mikor elaludt Domi, mi a nagynénémmel elmentünk a kastélyba Gödöllőn, ahol ugye most az EU-s tárgyalások folynak, mert ugye Magyarország az EU soros elnöke, és Gödöllőn tárgyalnak, és ezzel most van egy kiállítás. Hát mondjuk engem nem az érdekelt, hogy hol, miről döntenek, hanem maga a kastély. Annyira gyönyörű volt*.* Annyira szeretem az ilyen dolgok. Tényleg csodaszép volt, bár érdekes volt a hatás, hogy a kristálycsillár alatt ilyen hatalmas LCD kijelző és hasonlók. De azt majd úgyis elviszik, szóval nem lényeg. Érdekes is volt, de engem mondjuk a kastély pompája jobban lenyűgözött. És persze ebből adódóan még szombaton meg is néztük a Sissi filmeket, és megint a mániámmá vált egy kicsit, de tudni kell rólam, hogy nekem voltak, vannak, és lesznek is ilyen korszakaim, mikor valamilyen történelmi, vagy bármilyen más dolog kicsit megragad és beleszeretek. Persze Sissis korszakom volt már, de most megint:D Mindenesetre annyira jó volt. Aztán hétfőn ugye mentem volna Battára, de nem úgy jött ki a lépés, nem is voltam jól, és megtudtam egy-két dolgot, ami kicsit kizökkentet. Mostanság sok ilyen van, amit megtudok, de így nem tudom kizökkent, viszont csak annyi, mert jobban nincs befolyással az életemre. Csak elagyalok rajta. Aztán a hétfő az ilyen fura lett. Kedden meg már nem volt semmi érdekes, szóval a hosszú hétvégéből a vasárnap volt a legjobb^^ 

Aztán utána is voltak még dolgok azért. Szerdán például az orvosnál kezdtem, mert nem tudom azt írtam-e már, hogy ugye volt az a "kis baj" a bokámmal, viszont a hosszú hétvége előtt a tesitanár közölte, hogy meg kell csinálnunk felmentéssel is a talajgyakorlatot, és én állat meg megcsináltam. 4-est kaptam, de a bokám megint kapott rendesen, szóval mehettem vissza, nem volt más. Aztán utána felmentett még a múlthétre, de holnap már tesizek, mert azért ez így nem állapot. De meg kell mondanom a tanárnak, hogy a szekrényugrás még nem túl szerencsés. Nem tudom, hogy fogadja majd..:/ Remélem most már rendbe jön majd a bokám. 

Akkor mi van még. Múlthéten ugye volt szombaton is suli, na az is egy álom volt. Még volt amiből anyagot vettünk, az aztán főleg lestrapálta az embert. Szombaton elég érdekes volt. Meg kevesen is voltunk. Persze röhögtünk jókat meg minden, de nem tudom, nem volt életem legjobb napja. Meg utána állomáson álltam több mint fél órát, esőben, hidegben, mire jött a busz, és persze tömve volt. Szóval jó volt. Megint kicsit meg vagyok fázva, bár most nem a nátha a legdurvább, inkább a fejem fáj, meg fülem, torkom. De küzdök. Osztályba is sokan betegek. Ma is már tök kevesen voltunk. Remélem nem kapok el megint valamit. Nem tudom miről írhatnék még. Kicsit kivagyok, mert megtudtam ma valamit, amit így gondoltam, de teljesen más gondolni valamit, mint tényleg megbizonyosodni róla. És ez így most nem egyszerű. Nem tudom, hogy most miként fogok dolgokhoz viszonyulni, mert ez így most nehéz. Nem mintha így konkrétan változtatna a dolog bármin is, csak úgy elméletben. Meg bennem, magamban sok mindent megváltoztatott. Volt mostanság egy jó pár ilyen dolog, amin úgy elgondolkoztam, és elméletben sok mindent megváltoztatott, meg az álláspontom, az életszemléletem is megváltozott, de gyakorlatban ez semmin nem változtatott. Most olyan vegyes a hangulatom. Nem mondom, hogy rossz, de sok vegyes érzés kavarog bennem, amiket egyelőre nem tudok egyértelműen elhelyezni. Nem mintha bármit is számítana még, hogy hova is kerülnek ezek az érzések. Mert ezek az érzések semmit nem fognak megváltoztatni a gyakorlatban. Persze ennek a blognak nem a gyakorlati dolog a lényege. Sokkal inkább az elmélet. Hogy mi zajlik az én fejemben. És ez most nehéz. Mert sok minden kavarog, sok minden nyert tanúbizonyságot, és ez így most más. Nem gyakorlatban, elméletben. Ez így most nagyon bonyolult? Na mindegy. Majd meglátjuk mi lesz. Erre most nem akarok gondolni. Vagy nem igazán. Nem tudom. 

Amúgy elnézést, hogy így a végére, eddig is akartam írni, csak kimaradt, és most nem akarok belenyúlni a bejegyzésbe, mert így is káosz, és úgy még inkább az lenne, na de szóval annyira jó ajándékot kaptam Riától*.* És mielőtt bárki az mondaná, hogy csak egy képeslap - igen, mert egy képeslap -, nem, nem az! Egy bécsi képeslap, és lehet, hogy naiv vagyok, vagy még nagyon gyerek, de nekem annyit jelent ez most(: Mert amiken átmentem, amiket elsírtam neki, és ebből tudom, hogy számíthatok rá, és érdekli. Mert akkor gondolt rám, és ez sokat jelent. Mert így tudom, hogy nem csak írom-írom neki, hanem érdekli, és ez annyira sokat számít. És annyira nagyon köszönöm neki^^ 

És végül, de nem utolsó sorban, ma 1 éves a blogom^^ 1 teljes éve foglalom itt a helyet, és boldogítom a népet a hülyeségemmel. És visszaolvasva mennyi minden történt! És mennyit változtam(: Annyira örülök, hogy megcsináltam ezt a blogot. Így megismerhettem embereket, szerezhettem barátokat, és ami a legfontosabb bármi bajom volt, ide tényleg leírtam, vagyis nagytöbbségben igen. És ez sokat jelent. Annyira örülök ennek^^

Azt hiszem ennyi voltam. Jajj, vagyis még egy fontos hír! Tegnap vége lett a PandP-nek-,-" pedig már annyira hozzámnőtt:D Most min fogunk röhögni Riával?:D Azért kár. Egész szórakoztató volt:D