Nem akarok magyarázkodni. Elegem van abból, hogy mások anélkül belém rúgnak, hogy észre sem veszik. Nem várom el, hogy felhúzzon a földről, hogy próbáljon segíteni, hogy megkérdezze, hogy mi a baj. Nincsenek nagy igényeim. Csak ne vegyenek észre. Nem érdekelne, ha fellökne, ha nem köszönne, ha átnézne rajtam. Bár tenné azt! Bár lehetnék láthatatlan! De nem. Itthon nyomasztó. Lassan már odaát is. Nem tudom. Azért valahogy nevetségesnek tartom, hogy a körülöttem lévő emberek körül megbízom kettőben, és számíthatok rájuk. A többiek közül meg vannak páran, akik nem, de az emberek nagy része olyan hihetetlen módon idegesít már, hogy az nem lehet igaz. Tényleg eltűnnék már innen. Minden nap csak egyre rosszabb, minden egyes reggel úgy kelek fel, hogy ma mégis miért fogok sírva elaludni este. És a legszebb, hogy ebből senki nem vesz észre semmit. Vagy majdnem senki. Mindenesetre nagyon jól csinálhatom. És igen, tény, hogy tetszik azaz idézet, hogy "ordítanám, ahogy kifér a torkomon, hogy én másképpen gondolom" de úgysem fogom tenni, mert tény, hogy gyáva vagyok, és úgysem fogok mindezen változtatni. Inkább lenyelem. Mert ilyen ez a világ. Na, de ez van. Legalább a pénteki nap szép volt, mert akkor is volt dráma, de mégis nem volt rossz a társaság, és messze voltam, messze innen. Szóval azért vannak jobb napok. A nyarat is várom már. Várom, hogy végre rendbe tudjam tenni az életem. Fognak még azok, akik belém rúgtak könyörögni nekem. Ezt az egyet garantálom!
De ha eltűnnél megadnád azt amire ezek az emberek vágynak, azt meg ugye nem akarjuk? Te legyél az okosabb szívem,nem feltétlen kell ordítani, hogy kapja be a világ, és ha meghallgatod azt a zenét, akkor azt is mondja benne, hogy harcolj, küzdj, ne mond, hogy feladod!! És mindent el lehet intézni úgy is, hogy te jöjj ki belőle jól. Meg akarok még mondani egyet smást, de azt itt nem akarom, mert nemtom kik és h olvassák blogodat aztán nem akarok botrányt x) Nahde mint mondtam már párszor ^^" kitartást! <3
kösziii, és tudom, hogy igazad, de ez mindig ilyen nehéz lesz?