Na most már tényleg ezer bocsánat, mert komolyan nagyon eltűntem... De valahogy sosem úgy jött ki az időm meg egyebek, hogy annyira blogolhatnékom lett volna, vagy csak szimplán időm lett volna rá. De most van miről mesélnem(:
Ugye a sulinak vége. Mármint itt a szünet, és nincs vége, mert jövőre kezdődik elölről, de erre most nem kell gondolni(: Ma megyünk be az évzáróra, szóval megkapjuk a bizonyítványt, és ha minden jegyem úgy alakul, ahogy én tudom, akkor 4,14 lesz az átlagom, ami a tavalyi 4,8-hoz képest semmi, de hát ez van. Megígértem magamnak, hogy majd jövőre, és most nem azért, mert apuék meg minden, csak azért engem is bánt, szóval ez van. A suliról nagyjából ennyi. Mármint mielőtt eljöttünk szünetre voltak veszekedések meg minden, de ebbe most nem szeretnék belemenni. Bonyolult, és igazából nem engem értek sérelmek, szóval így most nem írnám le. Elég csúnya dolgok is történtek, de azt mondják, hogy a gyerekek sokszor sokkal kegyetlenebbek, mint a felnőttek.
Barátokról meg... Igazából valahogy úgy érzem, hogy ilyenkor derül ki, hogy kik az igazi barátaid. Mármint akkor ha baj van. Most nekem olyan ember, aki itt van mellettem, és 100%-ig megbízom benne, olyan talán 2 van. Akiben tényleg teljesen. Meg persze ott vannak, akiket sajnos még személyesen nem ismerek, de azt sem tudom, hogy nélkülük mi lenne velem. Szóval így barátos dolog táján is vannak fejlemények. Sárával is beszéltem. Nem mondom, hogy sokkal jobb helyzet, de legalább már találkozunk, és igazából az új barátjával is azt hiszem, hogy szombat óta valahogy jobban kijövünk. De végül is nem nekem kell szeretni a srácot. Múlthét szerdán, mikor találkoztunk, akkor még kicsit furcsa volt, de mikor szombaton eljöttek a bulira már valahogy más volt. Vagy nem is más, de szerintem jobban el tudtam vele beszélgetni meg minden. Szóval így ellenszenv az nincs, persze még kicsit furcsa, mert sokkal idősebb tőlünk meg hasonlók. De majd meglátjuk mi lesz.
A szombat meg... Ugye betöltöttem a 16-ot, múlthét csütörtökön. Hát a csütörtökről inkább ne beszéljünk, akkor ott tartottam, hogy bár meg ne születtem volna, összevesztem mamával, meg hasonlók, elég rossz nap volt, de a szombat kárpótolt. Igaz, hogy elég nevetséges volt, hogy több battai osztálytársam hívtam meg, mint volt itthoni osztálytársam, és közben az adonyiak voltak többes, de ez van. Battáról ketten jöttek, de így nem bánom különösebben, így alakult. Nem mondom, hogy nem bánt, mert azért zavar, de ha ez van, akkor ezen nem tudok változtatni. Mindenesetre szerintem a többiek magukra vethetnek, mert elég jó kis buli volt(: Én nagyon élveztem(: Szóval tényleg jó kis 16. szülinap volt végül.
A családi összezördülés meg. Azt hiszem igaza volt annak, aki azt mondta, hogy nem kell vele foglalkozni. Mindig lesz olyan ember a családban, aki összekavarja a dolgokat, meg persze olyan gerinctelen is, aki csak így rejtve képes piszkálni, mert egy féreg, aki nem meri megmondani, hogy baja van. De ha ők így játszanak, akkor éppenséggel én is tudok így játszani. Szóval nem érdekel. De nem fogok mindig én nyelni, az az egy biztos.
És akkor van még egy téma. Visszaolvastam azt a regénykezdeményt, amit a télen írtam. És kicsit feldobott, mert nem találtam olyan sz*rnak mint gondoltam:D Szóval talán lesz belőle valami, szeretném folytatni, szeretnék az írásra koncentrálni a nyáron, szeretnék talán valami nyári munkát is, elkezdeni rendszeresen mozogni - ha lesz bringám -, lefogyni, rendbe hozni az életem. Szóval rengeteg tervem van. És a téli regény mellett, ami a Not crazy alapjaira épül van még egy jó kis ötletem, ami romantikus, és lehet csöpögős, de akkor is szeretném megírni. Szóval sok mindenre szeretnék koncentrálni a nyáron(: És megváltozni(:
Tehát majd jövök az új fejleményekkel, és nem szeretném elhanyagolni a blogot se(: És tényleg bocsánat, hogy ilyen sokáig nem írtam(:
"Meg persze ott vannak, akiket sajnos még személyesen nem ismerek" Hangsúly a MÉG-en ;DD
bizony, bizony(: