~Azt beszélik, könnyű megfeledkezni a gondokról, ha jó idő van. De elég egy hűvös fuvallat, hogy visszafújja az arcunkba a valóságot.~
Rossz idő van, pedig itt a nyár. Holnap már július, és reggel arra keltem - mármint fél 10-kor, ami már nem teljesen reggel -, hogy borongós idő van, és csöpög az eső. Pedig nyár van. Ez mi? Megbolondult ez az egész világ. Szinte már nyomottabb a hangulatom, mint ősszel volt. Tegnap összevesztem egyik barátnőmmel, vagyis az utóbbi időben már inkább csak az ismerősöm volt. Lényegében nem is összevesztünk, mert leírtam neki dolgokat, Ő meg még csak válaszra sem méltatott. Most ez vagy a végtelen közöny, és értelmetlenség jele, vagy nem akart veszekedni. Igazából szerintem az első, de nem látok a fejébe, és mellesleg nem is érdekes. Talán soha nem is volt olyan jó a barátságunk, amilyennek gondoltam. Vagy csak anno, nagyon régen. Nem tudom. Igazából múltkor már azon gondolkoztam, hogy annyi éven át semmi más nem tartott össze minket csak a napi rutin, hogy egymás mellett ültünk, hogy egy baráti körbe tartoztunk, és minden annyira jónak látszott, pedig nem volt már semmi, csak a felszín. Így visszatekintve persze ezt mondom, ott anno ennyire ezt nem éreztem, mármint így utólag visszagondolva tényleg voltak dolgok, de akkor nem erre gondoltam. Mondjuk így utólag talán azért fáj ennyire, mert ott az a sok szép emlék, és nehéz elhinni, hogy minden ennyire megváltozott. Tudom, hogy én is megváltoztam, és ezt én annyira nem tudom megállapítani, mint a környezetem, de szerintem Ő egy teljesen más ember lett. Tavaly óta minden megváltozott, és valahogy most nem tudom elképzelni, hogy a kapcsolatunk még valaha olyan lesz, mint volt, vagy csak szimplán helyre jön. Talán vannak dolgok, amiket jobb eltemetni, nem foglalkozni velük. Persze a régi szép emlékeket nem akarom kitörölni. Talán azok miatt fáj mindez annyira, de úgysem fogom tudni elfelejteni. Talán nem is akarom.
"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszűnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitől is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...) Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihűl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom őt szabadon repülni, szállni, a maga útján - abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."
Müller Péter
Sajnálom a barátságotokat, egy baráttól megválni sosem egyszerű, de ha úgy nézed, hogy mindennek oka van, akkor biztosan ennek is. <3
Egy kis off téma: Ha lesz időd benézel ide? *_* http://csaladiorokseg.blogspot.com/ Előre is köszöntem! :)
xoxo Ria
Ha el kell engedni, nem is volt igaz barátod! Ismerős érzés :/... Látom nem csak én érzem magam elhanyagolva és magányosan így barátság terén...
Nehéz ezt úgy nézni, hogy "mindennek oka van". Ilyenkor nem érdekel az ok, meg nem hiszek az eleve elrendeltetésben. De majd valahogy kiheverem(:
Blogra benéztem, és ki fogom rakni oldalra a sztorid^^
Mondasz valamit azzal, hogy tényleg ha el kell engedni, akkor nem igazi barát, de valahogy most nem ezen volt a lényeg, hanem azon, hogy oké, hogy el kell engedni, de annyi szép emlék van és egyfelől nehéz is, de valahogy a saját életem se akarom bonyolítani, szóval ez nem egyszerű. Amúgy meg elhanyagoltnak nem érzem magam barátság terén, mert azért vannak olyan emberek mellettem, akik komolyan kincset érnek, és megsúgom, hogy nem egy ilyen személy van(: De azért attól még mindig rossz az ilyen. Mellesleg tudom, hogy nem ismerjük egymást annyira, de ha beszélni szeretnél vagy bármi, akkor írj nyugodtan, én szívesen meghallgatlak(: (franciska9516@gmail.com - mailcímem(: )