Nem is tudom, hogy mikor jelentkeztem utoljára. Sok minden van, és még sok mindent nem írtam le, ami mostanság történt. Valahogy szülinapom után állt meg a történt. Szóval utána voltunk még Esztinél is ilyen csajos partyn, voltunk négyen, de jó volt(: Semmi konkrét táncolás, vagy nagyon komoly partyzás, de jó volt beszélgetni, meg minden. Aztán utána voltunk Rékánál is, ott többen voltunk, de végül ott is négyen maradtunk. Na, meg persze mindeközben volt ez az egész balhé az egyik osztálytársunkkal, vagy inkább már csak volt osztálytárs. És ugye ahhoz alapból nem sok közöm volt, de valahogy mégis hihetetlen módon sikerült elmerülnöm benne, ami miatt kicsit haragszom is magamra, persze megvédtem a barátnőm, de azért valamelyest diplomatikusan is megtehettem volna. Na, meg végül nem is miatta, hanem a saját felháborodásom miatt vesztünk össze, szóval nem is az alap történet bonyolódott, de közben valahogy arra is kivetült. Szóval ez bonyolult. De mindegy, mert konkrétabbat úgysem fogok írni. Mindenesetre emiatt lett mondhatni elrejtve a blog is. Szóval ennyit erről. És, hogy mi van mostanság? Meleg. Kegyetlenül nagy meleg. Nagyjából minden nap tízkor kelek, kimászok az ágyból és a besötétített lakásban téblábolok. Már minden itthon lévő jó krimit elolvastam újra, most Dan Brown - Angyalok és Démonokjára vetemedtem rá, amit nem olyan rég elkezdtem már, de nem igazán tetszett. Aztán olyan fél három-három óra felé mindig kiszabadulok a lakásból, lemegyek az udvarra, ott téblábolok, fotózok, vagy zenét hallgatok. Hosszútávon jó időben nem bírom odabent. Vagy nem túl hosszú ideig bírom. Aztán ezen túl meg elástam magam. Családon túl nem nagyon beszéltem senkivel, kicsit megpróbáltam kiüríteni a fejem, átgondolni némileg tárgyilagosabban az egész zavaros helyzetet. Nem mintha így szebbnek tűnne, de így kívülről nézve még mosolyogni való is az egész dolog. Persze durván kinőtte magát, de alapból kicsit olyan oka nincs, de kirobbant veszekedésnek tűnik. Nem mondom, hogy jog nélküli, de nem tudnánk konkrétumot mondani. De mindegy. Majd meglátjuk mi lesz. Erre már nem tudok mit mondani. Úgy érzem, az életem jelenleg káosz. És, hogy van-e ennél még lejjebb? Majd meglátjuk... Mindenesetre hiába próbálok tárgyilagosabban hozzáállni, vagy nem foglalkozni vele, egyre inkább úgy érzem, hogy ez így nekem nem jó. Megint meg van ez a fura érzés, hogy megfojt ez az egész nyomott helyzet. És nem tudom mit csináljak vele. Vagy már képzelődök? Nem tudom. Nem tudnám elmondani mit érzek. Néha fáj, néha meg közönyös. Üresség. Fájdalmas üresség. Talán majd elmúlik. Néha a barátokkal töltött idő enyhíti, de ahogy hazaérek... mintha mindent ugyanott folytatnék. Nem tudom. Biztos jobb lesz majd. Eddig mindig jobb volt. Bár elmaradhatnának ezek a néha rám törő furcsa érzések. Talán majd kinövöm...
