A helyzet a következő. Mások bajai miatt van rossz kedvem. Tudom, hogy nem kellene, hogy ennyire befolyásoljon, de hát istenem! És ettől már megőrülök. Nem haragszom én senkire, szimplán csak magamra, mert belekeveredtem, és tudom, hogy ha azt mondtam volna, hogy "stop, ne mond, nem az én dolgom", attól csak rossz barát lettem volna. De lassan már ott tartunk, hogy olyan dolgok, amikhez nekem konkrétan szinte semmi közöm megviselnek. Nem is nekem van ennyi tengernyi problémám, hanem mások sok pici baja összejött. És Isten ments, hogy ezt azért mondom, hogy mindenki kíméljen a bajaitól, inkább csak szimplán szidom magamat, hogy mások dolgait ennyire magamra veszem. Persze a lelkizés az más, azt átérzi az ember, és később sajnálja, de nem így. Hogy belefolyik egy veszekedésbe, aztán holnap át kell menni Battára problémát megoldani. Mert ez nem normális. Mert ez nem az én, vagy a Dávid problémája. Ez mások problémája. És nem bánom, hogy kiálltam a barátnőm mellett, de ez az egész úgy érzem, hogy már kezd egy kicsit a fejemre nőni. Mármint, hogy tényleg nem az én dolgom. Talán nem kellett volna belefolynom. Viszont ha már megtettem, tudom, hogy nem szállhatok ki belőle, mert mi az, hogy először véleményem van, és elmondom, és tanácsot adok, és akkor azon a ponton, mikor már nekem nem jó az egész, azt mondom, hogy állj, most ne mond tovább, én itt kiszálltam? Ezt nem tehetem, már csak a lelkiismeretem sem hagyja. Szóval holnap irány Batta, és megpróbáljuk kibogozni a szálakat. Ó, édes Istenem!
Attól, hogy próbálsz egy kicsit magaddal is törődni, még nem vagy rossz barát. Sőt! Ne hagyd hogy boldog-boldogtalan a nyakadon csüngjön és a problémáival terheljen. És azért sem szabad rossz kedvűnek lenned, ha a barátnőd nyavalyog neked. Jó, most persze nem azt mondom, hogy légy önző és csak magaddal foglalkozz, de nyugodtan mond meg, ha szeretnél kicsit magaddal foglalkozni. Ha meg nem érti meg, akkor nem igazi barát. :)
Nem csöng mindenki a nyakamon nem az, csak egyszerűen belefolytam az egészbe és nem is akarok kimászni, mert mint írtam most már szemétség is lenne, csak így most fullra tele vagyok ezzel a problémával, ami közbe nem is az enyém.
És tudom, hogy megértené, mert megértené. De magam miatt sem tehetem, nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, ha most kiszállnék. Csak néha azt érzem, hogy ez az egész nagyobb, mint amekkorát én elbírok...