 |
| ~Akkor a legelviselhetetlenebb valaki hiánya, mikor melletted ül, és tudod, hogy nem lehet a tiéd.~ |
 |
| ~Utálom a reményt; akárhányszor próbálom feladni, mindig azt suttogja: csak még egyszer...utoljára.~ |
 |
| ~Mindig van egy személy, aki nem számít mit tesz, vagy mit mond és nem számít hányszor okoz neked fájdalmat- nem tudod elengedni, hiszen annyira sokat jelentett neked~ |
 |
| ~Újra péntek, megint vége egy hétnek... de a nélküled eltöltött napok semmit sem érnek. Értelmetlen mondatok, elharapott szótagok, minden szóban hazudok: "kössz, jól vagyok".~ |
 |
| ~Néha megállsz talán te is, hogyha nem lát senki, kezed némán összekulcsolod, néha önmagad sem tudod már szeretni. Mit csináltál rosszul, nem felel már senki.~ |
 |
| ~Úgy elmegyünk egymás mellett, mint két ismeretlen; mintha megse látnánk egymást, szemünk se rebben. Úgyis tudjuk, titokban mindketten vérzünk, a az utca két sarkáról úgyis visszanézünk~ |
 |
| ~Ülök a tóparton, a naplementét nézem, egyszerre csak arcodat látom a víz tükrében. Leguggoltál mellém, megfogtad a vállam, gondolataidat egyszerre kitaláltam. Közeleb hajoltál, s fülembe súgtad: "Szeretlek én téged, életem bearanyoztad." Válaszul neked, ajkadhoz közeledve -"szeretelek"- mondtam, szádra csókot lehelve. Hanyat dőltünk mind a ketten a zöld fűben. Megöleltél, és hűséget fogadtál örökre. Akkor felébredtem, s megértettem végre: gyönyörű volt az álom, de ennek már vége~ |
 |
| ~Úgy teszek, mintha élnék, pedig csak egy baba vagyok. A polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal, érzéketlen mosollyal a távolba révedve, lebénulva figyelek.. és jöttödre porcelánszívem megremeg~ |
 |
| ~Én írom a sorsomat, csak az a baj, hogy tollal, így nem tudom kiradírozni a hibáimat.~ |
 |
| ~Ne szeress kettőt, ne szeress hármat, de minden esetben ne szeress százat, mert egyet szeretni is elég nagy bánat~ |
 |
| ~Ennyi volt, nincs tovább, véget ért egy hosszú álmodozás, véget ért a jó, a szép, és nem maradt más, csak a fájdalmas emlékezés.~ |
 |
| ~Halkan kopog az eső az ablakon, bár lenne minden cseppje csókod az ajkamon. Dörög, villámlik, háborog az ég, nem tudom meddig bírom nélküled még.~ |
 |
| ~ Mondd, mit ér a remény, ha már nem él? S mit ér a szó, ha már a könny beszél? S mit ér a hit, ha már nem segít? S mit ér a szerelem, ha már nem repít?~ |
 |
| ~Most tanuld meg az élet milyen mostoha; szeretni megtanít, de feledni soha. Most, mikor legszebb éveidet éled, gondolsz-e arra, milyen rövid az élet? A virág elhervad, nő helyette másik, de a fiatalság újból nem virágzik.~ |
 |
| ~Nem akarom ezt többet csinálni, nem akarok a "miért" oka lenni. Mindig, amikor kilépek az ajtón, látom, hogy egy rész meghal benne. Nem akarom többet bántani, nem akarok gyilkos lenni.~ |
 |
| ~Van, aki könnyen eléri azt, akit szeret, van aki szenved, míg az övé lehet. Van, aki könnyen tud feledni, van, aki meghal, mert igazán tud szeretni.~ |
 |
| ~Nem vagyok tökéletes ember, sok dolog van amit bár ne tettem volna meg...~ |
 |
| ~Mosolygok, de arcom mögé senki sem néz...~ |
 |
| ~Tudod, mi a legnagyobb bánat ami érhet?... Ha azt szereted, ki nem szeret téged.~ |
 |
| ~Találkozol valakivel, akit szeretsz, és azt hiszed, hogy vele fogod leélni az életed. Lesz szép házad, gyerekek, és csak az kell, hogy szeressen... De ez most szívás, és nehéz elhinni, hogy ennek vége.~ |
 |
| ~ Tudod, lehetetlen válaszolni egy olyan kérdésre, melyet nem tett fel soha senki...~ |
 |
| ~..Egy lány, aki nem keresi a boldogságot, mert sosem talál...~ |
Az a csepp a "tengerben" fíílingű kép...*_* Nagylájk :)).
kösziii(: