Ki nem mondott érzések, még mindig itt kavarognak a levegőben. Pedig már vége. Megint kezdődik minden elölről. Nem lesz könnyű, tudom, hogy nem lesz az. Visszamennék oda. Pár héttel ezelőtt, mikor elrohantam tőlük. Mikor alapból szédültem, kirohantam a fák közül, ki a csillagok alá, és csak forogtam. És forgott velem a világ. A szél lengedezett, a fű harmatos volt, az ég sötét, és apró fényfoltoktól tarka. Csak forogtam. A zene messzinek hatott, a gondok, a többiek. Minden annyira idegen és messzi volt. Minden kisiklott a kezeim közül. Azóta sem voltak annyira tiszták a gondolataim. Akkor is tudtam, hogy a dolgok el vannak cseszve, most is tudom, hogy így van. De akkor valahogy nem számított ez az egész. Csak tiszta volt minden. Minden tiszta, és annyira távolinak hatott. A többiek, minden. Félelmetes belegondolni...de visszamennék! Szeretném megint azt az érzést. Nem hiszem, hogy a pia volt. Inkább csak túl szentimentális vagyok. Valahogy akkor és ott elegem volt mindenből, és elszaladtam egy percre, el a problémák elől, el minden elől, előlük, mindenki elől. El az egész elcseszett mindenség elől. És most kezdődik elölről. Nem tudom még, hogyan lesznek a dolgok. Tudom, hogy nem vagyok kész rá. Még mindig a múlton rágom magam, és az utóbbi idő történései miatt most ez csak még fájdalmasabb. Oh, ha el tudnék felejteni egy picit mindent! Bárcsak így lehetne! De nem tudom. Annyiszor adtam már azt a tanácsot, hogy a szép emlékekre, és ne az elvesztés, vagy a veszekedés fájdalmára emlékezz, és nekem ez mégsem működik. Ha előveszem a képeket, még mindig sírógörcsöt kapok, és összegömbölyödöm az ágyamon. Néha ok nélkül is jön ez a kibaszott érzés, hogy elegem van, és akkor ott mindennek vége. És ezzel nem tudok mit kezdeni. Most tényleg én vagyok ennyire selejtes? Vagy nézzük a dolgok jó oldalát? Ha leköt majd az iskola, akkor nem lesz időm gondolkozni? Félek, hogy ez nem így működik. A gondolatok csak úgy jönnek, és a dolgok csak úgy elbaszódnak maguktól is. Próbálj a mának élni, felejtsd el a múltat! - ha ez ilyen könnyen menne! De próbáljuk meg...
A dolgok nem oldódnak meg maguktól! A múlt nem múlik el magától! Akármi is legyen a gond, akárkivel is legyen gond, meg kell beszélni, nem szabad halogatni, nem szabad azzal a kifogással élni,h a másikat biztos nem érdekli, lényeg, h ha te elmondod az érzéseidet bárkinek is, akkor neked jobb lesz! Legalábbis nekem jobb lett! Csak tanácsolni tudom, amúgy pedig remélem jobban leszel!:)