~Száz lakat alatt őrzött, titkos álomvilág~

Nem mintha nem lenne mindegy. Kezdek teljes mértékben belemerülni a mindennapok szürke közönyébe és sarába, ami lassan már felemészt. És csak, hogy tényleg minden tökéletes legyen kezd előjönni a téli/őszi vagyis a sz*r időhöz kapcsoló depresszióm is. Faszom alig alszom. Na, de mindegy. Tegnap voltunk vásárolni. Kaptam fehérneműt és végre találtam olyan vékony sötétben világítós gumikarkötőt, amit kerestem. Majd hozok róla képet, nekem iszonyatosan tetszenek, mert nem olyan rikítóak, de mégis a megfelel az ízlésemnek, annak ellenére, hogy sokkal inkább az ezüst ékszerekért vagyok oda. Akkor másik téma. Mindenkinek van barátja. De tényleg MINDENKINEK, nekem persze senkim sincs. Vagyis úgy nincs. Meg máshogy se igazán, de az egy másik történet. És lehet, hogy a szívem mélyén végtelenül romantikus, kívül meg nem túl szép vagyok, de néha akkor is annyira szeretnék valakit, aki csak úgy megfogja a kezem, megölel, megcsókol, egy olyan igazi hús-vér kapcsolatot. Olyan igazi romantikusan komoly és teljes mértékben felemelő, a felhőkig repítő és lila ködös kapcsolatot, amiben nem vesztem el a fejem, de valahogy mégis más leszek. Nem kell, hogy olyan legyen, mint a filmekben... na jó, egy kicsit talán kellene. De nem lesz olyan. Szóval mindegy. Csak gondoltam, hogy megosztom itt, hogy nincs senkim, de jó lenne. Persze nem úgy, mint például másoknál, hogy neki pasi kell és mindegy, hogy milyen. Szóval ne legyen akárki, de azért nem hiszem, hogy olyan vad elvárásaim lennének. De igazából hagyjuk. Akartam még valamiről beszélni. Már persze azon túl, hogy kibaszottul elegem van a suliból, mert nehéz, és néha már majd' megőrülök az egésztől és a hét vége felé már minden nap nyolckor - hangsúlyozom, hogy NYOLCKOR!! - elvonulok aludni. Kivagyok. Lelkileg meg mindenhogy. De most valahogy úgy - vagyis ebben a percben most nem, a következőben lehet, hogy másképp - érzem, hogy képes vagyok külsősként hozzáállni, és annyira nem visel meg. tudom, hogy kivagyok, de pont. Úgysem lesz jobb. De lassan itt a karácsony, hogy megint más irányba kanyarodjunk. Azon gondolkoztam, hogy szükségem lenne néhány cuccra. Első soron smink cuccokra. Kellene egy szemhelytus, és valamilyen barnás árnyalatú szemhéjpúder. Akkor kellenének még körömlakkok, az a baba kék, baba rózsaszín és még ebből az erősségből valami sárgás, barnás, és ilyesmi. Kellene francia manikűr szett is. Mályva színű lakk is. Akkor akarok még olyan fent említett gumikarkötőt is. És ami az egyik legfontosabb: Ki akarom dekorálni a közös szobánkból az én részemet. Nem, inkább úgy mondom, hogy ki kell dekorálnom, mert most kell ez a változás. Szükségem van rá. Gondoltam rá, hogy kellene valami finom, csillámporos anyag, amit az áthidalóra tudnék szerelni valahogy. Még nem tudom, hogy, de megoldanám. Talán új párnák is jól jönnének. Képek. Lányos képeket. Jó lenne. Nagyon jó lenne. Azon gondolkoztam, hogy a smink és egyéb cuccokat meg tudnám venni a mamától kapott karácsonyi képen, a szobás dolgot meg meg lehet oldani az apáéktól meg a másik mamától kapott pénzen. Akkor akarok még könyvet kérni. És akkor nagyjából ennyi. A többi pénzen, meg amit még esetleg kapok, azon veszek majd ruhákat, meg még ami megtetszik. Azért mondjuk durva belegondolni, hogy a karácsony ennyire elanyagiasodott. Mert tényleg. Szóval nem tudom számomra a karácsonynak nincs hangulata. De tényleg. Jajj, nem is mondtam még, hogy idén csak négyen leszünk. Mert mamáék idén úgy néz ki, hogy nagybátyámékhoz mennek. Vagyis nagybátyám feleségének a szüleihez, de ez most mindegy. Aztán utána ha már ünnepek, akkor itt a szilveszter is. Ha a tesóm elmegy itthonról, akkor elvileg a csajokkal itt fogunk partyzni, de még nem biztos. Szóval erről ennyit. Akkor még visszatérve a sulira, még van egy dilemmám, amit fentebb nem írtam le. Ez a tipikus fogalmam-sincs-hogy-mi-a-fenét-akarok-csinálni-az-életemmel dilemma megint felütötte a fejét. De komolyan. Fogalmam sincs. És mindenki mondja már, hogy ki kellene találni és kérdezget, hogy "mi leszel, ha nagy leszel?" És legszívesebben közölném, hogy foglalkozz a saját dolgoddal, de basszus igazuk van, mert a faszomat, lassan már ki kellene találni. És én még mindig nem tudom. Vagy nem komolyan. És ez az agyamra megy. Ráadásul ilyen téren anyáék sem nyújtanak különösebb támaszt. Mondjuk most ironikusan megjegyezném, hogy más téren sem nyújtanak biztos támaszt, de az itthoni helyzetet most inkább hanyagolnám. Vagyis végül is, ha tudni akarod - ha nem akkor is -, akkor egy szóban összefoglalom: sz*r. Szóval erről ennyit. Nem tudom van-e még más. Ja, igen! Levágattam a hajamat, és növesztem a körmömet. Azt hiszem ennyi. És, ha Te most itt jársz az olvasásban - most meg itt, és most itt, és most ezt olvasod, most meg ezt, és most már lassan hülyének nézel, na jó abbahagytam -, szóval ha itt - :D - jársz, akkor nagyon jó vagy, mert lehet, hogy ezt nekem nem lenne még egyszer türelmem elolvasni. Szóval jó vagy. És jó tudni, hogy érdekel még valakit a nyomorom. Szóval, ha elolvastad, akkor dobhatnál egy kommentet, hogy elolvastad, és érdekellek még. Na, de ennyi. Jó tudni, hogy még mindig ennyit tudok rizsázni a semmiről. De tényleg. A fent leírtak egyenlőek a SEMMIVEL. Ez azért ijesztő...