Tekintve, hogy itt vagyunk ezen év utolsó napján, furcsa késztetést érzek a zsigereimben, hogy összegezzem mindazt, amiben idén volt részem. Lehet, hogy az összegzés végére megbánom, de azért próbáljuk meg...
Tehát 2011 Január... Ekkor még viszonylag aktívan blogoltam, szóval szerintem belesek az archívumba. Ahogy nézem akkor is elég szürke hangulatom volt, szenvedtem a félév miatt, voltak apróbb gondok. De ezen túl meglepően oké volt minden. Még S-el is jóban voltunk...
2011 Február: Még mindig nagyjából minden oké S-el, voltak barátos programok. A hónap első fele hétköznapian jó volt, a második gondolkozósan depressziós. Volt egy boszorkány bál is, ami gyakorlatilag kudarc volt, viszont egy valamit kiemelnék a hónapból: Februárba nyitottuk a Tollforgatós blogot, ami szerintem egy viszonylag nagy esemény volt.
2011 Márciusa... Akkor kezdtem verset írni, hihetetlen, hogy ennyire rég volt! Névnapomkor ki lett lyukasztva a fülem, és ezzel egy viszonylag nagy félelmet le is győztem, olyannyira, hogy már a következő - 3. - pár füllyukkal incselkedem... Utána beköszöntött nálam az abszolút Sissy őrület a kastélylátogatás után. Aztán egy éves volt a blog, ami szerintem egy hatalmas mérföldkő, és remélem, hogy még sok ilyen mérföldkövet magam mögött hagyhatok.
2011 Áprilisa teljes depresszió volt. Így visszaemlékezve akkor járt a legtöbbet az agyam a múlton, akkor volt a legdurvább a hiány. Komolyan azt fontolgattam, hogy kárt teszek magamban. Durva ezt így utólag beismerni, de nagyon magam alatt voltam. A környezet kitavaszodott, csak bennem maradt hó, és hideg, és jég. Mérhetetlen szürkeség és üresség belül.
2011 Május: A hónap elején még mindig erősen az előző hónapi hangulat uralkodott rajtam, de érdemes még megemlíteni a Rám-szakadékos kirándulást. Talán akkor éreztem magam először igazán jobban, igazán az osztály tagjának. Ekkor erősödött meg igazán a barátságunk R-el, ekkor indult meg az egész kavarás az osztálytársakkal. Így visszanézve már akkor pártatlannak kellett volna maradnom és nem remélni egy alapból elveszett barátságot. Amúgy ebben a hónapban írtam S-nek levelet, hogy próbáljuk meg rendbe hozni a széthulló barátságunk, és rábólintott. Persze végül nem jött össze...
2011 Júniusa volt talán az egyik legmozgalmasabb. A suliban is összezörrenés volt, bár azt nem részleteztem különösebben, de az utolsó hetek már elég érdekesek voltak. Utána ugye jött Hollókőn a keresztelő, amivel kapcsolatban sok volt bennem a félelem, de végül nem alakult olyan rosszul. És unokatesóm valami irtózatosan cuki. Utána jött ugye a szülinapom. Életem egyik legjobb szülinapja. Persze 16.-a nem volt valami felemelő, mert remekül összevesztem mamával, de a buli nagyon jó volt. Érdekes, hogy így visszagondolva micsoda remények éltek bennem KB-vel kapcsolatban, és ezen most mosolyognom kell. Ő mindig csak egy barát lesz, és most én ezt már így is akarom. Visszagondolva M-estül, S-estül jó buli volt, bár jelenleg utálom őket. S bunkó volt, látszik mennyit jelent neki egy barátság, bár akkor még lenyeltem. Csak később, a hónap végén robbant a bomba. Mennyi mindent megváltoztatott!
2011 Júliusában volt az első hirtelen felindulásból lévő hajvágásom. Rövidebb lett. Azt akartam, hogy figyeljenek rám, hogy valami radikális változáson menjek át. Sikerült. A július is töprengős volt, s néha próbáltam magam kivonni a forgalomból. Sikerült is. Á-ék is voltak itt nyaralni júliusban, azt hiszem ez volt a nyár egyik legjobb része. Na jó, tényleg csak az egyik legjobb... A július a szép napokon túl az ürességről, és az emlékezésről szólt, bejártam azt az utat, amit senkinek nem kívánok. Egy barát elvesztésének mély fájdalmát, az emlékek sértő felvillanását. De elmúlt, és nem jön már vissza. Szerencsére.
2011 Szeptemberében újrakezdődött az iskola, de talán akkor éreztem igazán azt, hogy mennyire más lettem. Már máshogy álltam a dolgokhoz. R-el akkor kezdődtek a gondok, akkor kezdett igazán rohadni a barátságunk. Újra felvettem az álarcom, és kiürült a lelkem. Kezdtem visszaesni a depresszióba.
2011 Októberében már erős volt a késztetés, hogy kitárjam a lelkem, de valami nem engedte. Sokan bántottak, sokat csalódtam és új értékrendet állítottam fel, amiben Ő, a legjobb barátnőm L állt - és még most i ő áll - legelöl. Sok mindent elmondtam és elmondok neki. Azt hiszem Ő az egyetlen igaz barátom. 
2011 Novembere... Nem aludtam jól. A rohadó barátság kezdett a fejemre nőni, a problémák egyre nehezebben voltak, és én csak boldog akartam lenni. Talán ekkor kezdtem felfigyelni B-re. Ő annyira vidám volt, és gondtalannak tűnt. Én nem voltam az. L-el még szorosabbra fűztük a barátság kötelékét, és ez remek érzés.
2011 Decemberében végérvényesen beleestem B-be, de még magamnak sem vallottam be igazán. A felismerés csak a hónap közepére jött meg, és így hó végére teljesen feldobott. Optimistább lettem, boldogabb, kiegyensúlyozottabb. R-el való barátságom még mindig csak egy kupac szerencsétlenség, de érzem, hogy el fogom tudni rendezni. Hó elején még őrültnek gondoltam magam, azt hiszem a december volt a legingadozóbb hónap. Először őrültnek éreztem magam, szorongtam, reszkettem, végül igazán szerelmesnek és részben boldognak és optimistának érzem magam. Legalább boldog befejezése van az évnek.
Szóval ez volt idén. És, hogy mit várok a jövőtől? Többek között...
... Érzelmekkel teli valós kapcsolatot - Annyira jó lenne, ha tényleg érezne valamit B!
... Optimizmust - Ha már így év végére felütötte a fejét igazán maradhatna egy kicsit!
... Változást - Kívül, belül egyaránt.
... Boldogságot - Azt hiszem ezt nem kell magyarázni.
... Egyensúlyt - Őrület és félelem nélkül. Valami többet a szürke hétköznapokon túl!
... Erőt - Hogy jobb lehessek, hogy más lehessek.
... Lehetőséget - Bontogatni akarom a szárnyaim írás terén, és jó lenne valami nyári munka.
... Épeszű őrületet - Afféle partys csomagolásban!
... Nyugalmat - Itthon.
... Javulást - Mondjuk a suliban.
... Rendet - A barátaim és a "barátaim" terén.
... és végül Reményt - Mert nekem arra mindig szükségem van!
Mindent összefoglalva nem volt ez egy rossz év, rengeteget tanultan, és sok mindent hozott. Erősebbnek érzem magam, és most úgy vagyok a dolgokkal, hogy bármi jöjjön, én kész vagyok. "Problémák jöhetnek, jönnek, de megoldom!" Sok mindenre megtanított a 2011-es év, megtanultam elengedni egy barátot, elköszönni a múlttól, megbízni valakiben, úgy hordani az álarcom, hogy közben ember maradhassak. 2012-re már csak egy dolog maradt... megtalálni a boldogságot!
Nem volt épp a legboldogabb év, de ezektől a "kudarcoktól" leszel igazán erős, ahogy írtad is! Annak pedig nagyon örülök, hogy az év végére végre boldog vaaagy :DDD xoxo
Bizony, és hogy lentről már csak felfelé visz az út(: