~Száz lakat alatt őrzött, titkos álomvilág~

Valamit tudni kell rólam - annyira nem nagy dolog az életrajzomba nem fog belekerülni, talán majd egyszer a memoáromba, de mindegy -, mégpedig azt, hogy szeretek két lábbal a földön járni. A vízzel semmi bajom - ha nem millió hosszt kell úszni egy klóros vízzel telt medencében időre -, de ettől függetlenül szeretem a lábamat a földön tudni. Vagy legalább valami viszonylag szilárd dolgon. És utálom mikor a két lábam az égnek mered. Egyszerűen szédülök, hányingerem van, a világ összezavarodik. Szóval a fej- és kézállás nem az én világom. De a fejállást ma hősiesen megcsináltam, igaz, hogy a tesitanár húzott ki egyenesbe, hogy "ugyan lányom megy ez", én meg majd' beszartam, de az most mindegy. A kézállást végül kihagytam. De 4-es lett a talajtorna, így stabil - már lezárt! - 3-as vagyok testnevelésből. Még sose voltam 3-as. Mindig 4-es voltam. Mondjuk nem érdekel. Akkor, hogy mi volt még? Nem volt se ma, se tegnap R. SD-vel jól kijövünk, ő az ideális padtárs, nem dumál órán, de humoros, és bírom, pedig sokszor nem tetszik, amit csinál, de amíg nem engem cseszeget, addig nincs vele semmi bajom. Más szerintem nem nagyon volt. Reggel holt kómásan megírtam egy biológia témazárót, amit úgy elbasztam, ahogy lehetett, azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány, nem hogy azt, hogy miként van a kettős megtermékenyítés folyamata. Pedig tanultam. Esküszöm, hogy tanultam, de ez egy másik sztori. Énekből kaptam ma két 5-öst, és négyre értem ma haza. Azóta megy a relax, nem érdekel most semmi. Na, és akkor a tegnapról, amit még tegnap említettem. Úgy indult, hogy megint hihetetlenül boldogan keltem reggel, még kedden rendtettem magam, hajmosás, arctisztítás, körömlakkozás, és ez feldobott, esküszöm, ha mindennap szánsz magadra minimum mondjuk egy félórát, akkor attól jobb kedved lesz, na meg van mostanság ez a kis plusz jókedv csináló dolog, na de a lényeg, hogy full happy voltam, mikor felkeltem. Reggel a buszon beültem egy kettes helyre belülre, és egy bácsi ült mellém. Zenét hallgattam és becsuktam a szemem, és a bácsinak olyan illata volt mint ópinak anno és annyi szép emlék előjött, hogy vagy mosolyogtam, vagy sírni tudtam volna, viszont mind a két esetben hülyének néztek volna. Viszont eléggé felkavart a dolog, mondjuk olyan kellemesen. Egész nap eléggé álmodozós hangulatom volt, nap elején attól, hogy az emlékek közt jártam-keltem, utána meg a szokásos lila-ködösen-kellemesen-álmodozós volt a kedvem. PL és KD kicsit faggattak azon, hogy ki is B - mert ők még annyit sem tudnak, hogy B -, de nem mondtam semmit, mondván mégiscsak a magánügyem és nem kell nekik mindent tudniuk. Ha összejön úgyis tudni fogják, ha nem akkor még L-en, és még pár barátnőmön kívül senki nem fogja. Akkor hazaértem és nekiálltam a Neoton Famíliás bemutatónak énekre - mára kellett, épp időben, nemde? - ami cirka 5 óra alatt kész is lett. A fél napom elment vele. Fantasztikusan fáradt és nyűgös voltam már a végére, de én idióta még fél éjszaka biológiát tanultam, így utólag visszatekintve teljesen feleslegesen. Szóval nagyon fáradt voltam már. Ráadásul jön hozzá az, hogy fáj a nyamvadt fülem meg a torkom, és nem eszem, nem alszom már három napja. Tényleg három napja nem láttam főtt ételt, mert itthon nem eszek, mert mamáé az zsíros, a menzakaját meg egyelőre nem nagyon fogadja be a gyomrom, mert ha csak rágondolok, már rosszul vagyok. Viszont még mindig tart az "én most majdnem boldog vagyok, és az is lehetek később" hangulat, szóval akár szárnyaim is nőhetnének. Csak aludnám már ki magam egyszer! Mert az éhezést még bírom, de a fáradtság rosszul hat rám. Ja, és amúgy egész hétvégén tanulhatok, mert hétfőn német, és matek - másodfokú egyenletek tiszta fincsi... - holnap meg földrajz, de az most annyira nagyon nem érdekel. Úgyis csak 5-ösöm van, és így is fog maradni. Tanár jó arc és nem nehéz az anyag. Szóval ez most egy húzós hét volt. És holnap már R is megtisztel minket a jelenlétével - amúgy megemlítendő, hogy helyette és SD helyett csináltam a Neotonos előadást, és Ő még annyit se nyögött, hogy "kösz bazdmeg, hogy ötöst kaptam, mert te marha megcsináltad ezt a szart", hanem csak annyit mondott, sőt írt, idézem, hogy: "ügyes(:". Így. Mintha nekem kellett volna. Oké, nekem is kellett aláírom, de ha beírattam neki is a jegyet, akkor legalább annyit nyöghetne, hogy kösz. Szóval fantasztikusan nagy marha vagyok, de igazából mindegy. SD legalább jó fej volt, és segített projektorral meg szöveget osztani meg mondta, hogy kösz. De tőle nem is vártam többet. Nem is értem, hogy R-től miért vártam. Holnap tuti megint a baromságiról fog csacsogni. Remélem sikerül majd leküzdenem a késztetést, hogy elküldjem a búsba. Legalább PL reggel velem jön, mert mondta, hogy várjam meg állomáson. Persze ha R baszik bemenni 0.-ra akkor ő is az én buszommal jön, és morogni fog meg kell várni PL-t. De nem érdekel. Menjen ha akar. Én felnőtt ember vagyok, azt csinálok, amit akarok. Már alig várom a holnapi konfliktusokat. Remek lesz. De legalább L-t látom holnap és megbeszélünk pár dolgot. R meg kurvára nem érdekel. Ezt már nem tudom szebben mondani. Nem érdekel, csak idegesít. Amúgy lassan már ki kellene találnom a környezetemben élő embereknek mondjuk ilyen fantázia neveket, mert a monogramokba , és kezdőbetűkbe már lassan én is belekeveredek. Amúgy még most fürdés közben gondolkoztam azon, hogy csinálhatnék majd még sorozatos bejegyzést, és még magyar zenésre is van ötletem, de egyelőre még nem tudom, hogy mikor csinálom meg. Szóval ennyi.