~Száz lakat alatt őrzött, titkos álomvilág~

Roppant büszke vagyok magamra. De komolyan. Potom hatszáz forintért vettem ma egy fekete szemhéjtust, és egy nature kosmetics-es púderes állagú korrektort fáradt szemekre, ami roppant hasznos. Hozzáadva a tejeskávé-színű, és a halványsárga körömlakkhoz, és a picit csillogó világos szemhéjtushoz eléggé naturalisztikus leszek mostanság, már ha van ilyen szó. De nem erről akartam csacsogni, csak gondoltam megjegyzem. Igazándiból másról sem akartam csacsogni. Lényegében ma többet buszoztam, mint a városba tartózkodtam, ami azért érdekes. Bementem angolra, és megírtuk a dolgozatot, ami egyébként nem volt nehéz, szerintem. Remélem meglesz a jobb jegy félévkor. A rohadt matekdolgozat, meg rohadtul egyketted lett a rohadt életbe is. De erről nem szeretnék többet beszélni, szerintem nem is érdemes, mert nekem mostanság a matek kínai, és így ez a téma roppant mód feldühít. Mondjuk szerintem a négyes átlag még így is meglesz, amitől én mondjuk oda meg vissza lehetnék, de mégsem vagyok. Pedig lehetne ennél rosszabb is. De ne legyen! Amúgy annyira hihetetlen, hogy mikor kedvelsz valakit, és az mondjuk mögötted áll - viszonylag szorosan, de nem félreérteni! -, és tudod, hogy ott van, és Ő van ott, akkor mennyire borzongató érzés tör rád, és egyszerűen mennyire kényelmes a tudat, hogy ennyire közel van hozzád, még ha esetleg Ő nem is így gondol rád. Egyszerűen brrr... De olyan kellemes brrr! Amúgy ez nem ma volt, hanem még hétfőn, csak végül nem írtam. Jó mondjuk ma is történt hasonló. És atya ég ez olyan kislányosan lila ködös és hihetetlen, hogy ez velem történik. De hát innen már csak kétfelé vezet az út. Mellesleg elegem van már a teából - pedig én alapvetően szeretem a teát! És már azt hiszem, hogy túl sok volt az alvásból is mostanság. És vagy ezerféle gyógyszert kaptam. Imádom ezt az egészet, de komolyan - érzed az iróniát? Egyébként valamiről még akartam írni, csak jelenleg nem jut az eszembe. Pedig emlékszem, hogy a buszon délelőtt ezen gondolkoztam, mármint azon, hogy miről írok ma. Mert mostanság annyira hihetetlen mód sok felesleges szabadidőm van, hogy tényleg minden nap írok - váó, ez hihetetlen, ez aztán a teljesítmény tőlem! De most tutira nem fog eszembe jutni, hogy mit akartam. Egyébként megyünk majd mamákhoz a hétvégén, és akkor elmegyünk apával vásárolni - kellene egy pár dolog, de még nem mertem beadagolni apának -, meg elvileg megkapom a könyvet nagybátyáméktól, amire már mióta várok! Szóval a hétvége ezen részét várom. Még ha el is kell majd viselnem ezt az egészet. A családi helyzettől néha borsódzik a hátam. Na, de megyek. Szerintem már így is túlzottan sok marhaságot hordat itt össze, amit mellesleg senki nem fog elolvasni. Na, de ennyit lett volna... 

Uram isten, bocs, hogy itt untatok mindenkit...

Kép from weheartit.com