...vagy mégsem? Alig aludtam az éjjel. Totál náthás vagyok és nem kaptam levegőt. Fincsi... Reggel felkeltem, felöltöztem, elsminkeltem a karikákat a szemem alatt, és most várjuk, hogy jöjjenek keresztanyumék. Legalább az ebéd finom lesz. Nem mintha túl sokat éreznék majd belőle, de mindegy. Este szerintem majd befekszem az ágyba egy bögre meleg teával, és vagy filmet nézek, vagy olvasok valami jó könyvet. Viszont nem most kellene megbetegednem, mert a jövőhét fontos. Még németből is felelünk, és ha jó vagyok, akár még lehetek négyes is, amihez persze igyekeznem kellene... de még lehetek! És az a mostani tanárnál nagy szó lenne. Akkor még írunk egy angol dogát, ami szerintem szintén befolyásolja a félévi jegyemet. A matek szerintem már nem oszt, nem szoroz, de azért nem kellene karót írnom. Meg még a biológia is fontos. Szóval most nem lehetek beteg. Így vagy úgy, de én iskolába fogok menni jövőhéten. Maximum mindenkinek az agyára megyek, majd mert ilyenkor nyűgös vagyok, és hisztis, és tudom is magamról, de mikor nem érzek ízeket, lüktet az orrom, a fejem, és totál rossz az egyensúlyérzékem a fájós füleim miatt, plusz nyelni is alig tudok, akkor hadd legyek már hisztis! Ráadásul olyan finomságokból írunk dolgozatot, mint másodfokú egyenletek - újabban nem vagyok képes felfogni a matekot, szóval bármi lehet, de ez rosszabb a bárminél -, plusz ott van még a német is, ami eddig se ment, és ezt most nagyon be kellene tanulni. És ez mind szép és jó, csak, hogyha ennyit kellene tanulnom, akkor, hogy a fenébe fogom magam kipihenni, megtanulni, meggyógyulni, javítani egyszerre? Segítség, valaki!
