Már éppen kezdtem rávenni magamat, hogy komolyan elhatározásra kell jutnom egy problémával kapcsolatban, erre jött valaki, aki ismeretlenül belegyalogolt kényelmes kialakított kis érzelmeimbe, életembe, elhatározásaimba. És ez most roppant módon zavar, mert nem is ismerem, és nem is akarom, de Ő jön és bumm, és akkor most mit csináljak? Bár igazából annyira nem nagy dolog, hogy ne tudnám figyelmen kívül hagyni, lényegében sokkal jobban idegesít a tény, hogy miatta futott az elmém néhány fölösleges kört. Szóval nem számít, csak kicsit feldühített, de körülbelül néhány óra alatt lerendeztem magamba. Akkor másik dolog, ami újabban picit - na jó nem picit - felhúz: L-el beszélt S, hogy én hajde mennyire hiányzom neki, meg hát, hogy Ő nem is érti, hogy mi történt közöttünk. Igen?! Ez most mi?! Ő nem tudja? 
Egy tanár - ilyen pszichológiás balhét vettünk, hát túlzás, hogy az ilyesmi az esetem, vannak érdekes dolgok, de annyi minden van, amit viszont nem általánosítanék - azt mondta, hogy lényegében az, hogy beleszeress valakibe két másodperc. Az illata, az arca, a dolog kémiája és bumm, az agyad már el is döntötte magának, holott Te nem tudod akkor még, hogy mi is a helyzet. Ez tényleg ennyire egyszerű lenne? Ennyi és pont? És, ha megtörténik, akkor nem is tudod befolyásolni, csak felütik a fejüket a az érzelmek? Ennyire ne lenne befolyásunk a saját életünk felett, hogy az agyunk magában elrendez mindent, mi pedig ösztönösen megcsináljuk azt, amit az agyunk mond? Tény, hogy vannak olyan megmagyarázhatatlan, és tudatalatti cselekedeteink, érzéseink, melyeknek, ha a miértjét meg kellene magyarázni, akkor nem tudnánk, de akkor is nehéz ezt elhinni. És még nehezebb beletörődni, hogy talán minden meccs már egy régen lejátszott játszma, és mi mégis harcolunk. A másik dolog, amiről szerettem volna elfeledkezni, azok a lopott pillanatok. Néha nem tudom elhinni, hogy egy ekkora semmiség, vagyis gyakorlatilag a semmi ennyire képes elvenni az eszem. Vagy nem is elvenni eszem, csak szimplán feldobni a napomat. És most az apró dolgot nem csak vele kapcsolatban értem, hanem bármi mással kapcsolatban, ami megtetszik, vagy megmosolyogtat, vagy bármi. Talán ez az optimista hozzáállás, hogy nem számít, hogy nem minden jó, ami veled történik, de a jónak örülni kell. És ez valahogy annyira más az eddigi mondhatni felfogásommal ellentétes, de mégis jó. Na jó, ez most egy nagyon szép magyar mondat lett. És persze az előző bejegyzésben leírt a szerelemmel kapcsolatos dolgot még tartom, mert az egyoldalú szerelem tényleg olyan, mintha cérnán rángatnák a szívedet és ez tényleg fáj, de ha meglátod az illetőt, akkor leggyakrabban nem ez jut az eszedbe. Szóval jó, hogy jön a tavasz és annyiszor leírtam már, de tényleg remélem, hogy most bizonyos dolgok mások lesznek. Nagyon remélem.
fotók from weheartit.com
