 |
| weheartit.com |
Szerintem itt még nem írtam, de nálunk körülbelül már szeptember óta megy ez a szalagavató téma - ez egyedül annyiban vicces, hogy az idei még nem a mi évünk volt, majd csak jövőre.
Vagy ha azt vesszük idén, mert ugye 2013 végén, de ha tanévben számolunk, akkor csak jövőre. És persze, aláírom én, hogy szép, és fontos, és emlékezetes, és betetőzi gimnazista négy évünket és megint csak fontos, de kérdem én, hogy úgy, hogy még több mint egy évünk van hátra miért kell máris erről beszélni, ezen veszekedni? Nem lesz elég akkor. Még azt is elismerem, hogy majd már mondjuk májusban elkezdünk tervezni, hogy ne szeptemberben vitázzunk meg veszítsük el a fejünket, de könyörgöm, ne előtte lévő év szeptemberében. Még az előző osztály túl se volt rajta, de az emberek már a mi szalagavatónkról beszéltek. És sokszor már a hócipőm tele van, például azzal, hogy mindenki elkezdett kombinálni, hogy ki-kivel táncoljon és beszéltem CSDvel, hogy esetleg táncolhatnánk együtt, mire egyik barátnőm is beszélt vele, és most Ő már annyira túl feszült ezen, hogy csoda, hogy nem esik nekem. És baromira unom már, hogy ha odamegyek CSDhez, hogy csak úgy beszélgessünk, akkor jön Ő is, mert mondván én biztos nagy meggyőző hadjáraton vagyok. Nem basszus, csak beszélgetek egy olyan emberrel, akivel alapból jóban vagyok és nem csak akkor jut eszembe, mikor táncpartner kell. Ennyit erről. És most nem tudom, hogy miért húzott fel ez ennyire, talán azért mert tudom, hogy most, hogy nem vagyok 3 napig Ő totál rá van akaszkodva CSDre. A legnagyobb baj meg az, hogy ha tudnám, hogy engem választ, akkor hátradőlve és vigyorogva nézném a kabarét, de nem tudom. Mondjuk a sztori csúcspontja úgymond, hogy nekem lenne B tervem - C-is de hagyjuk -, aki majdnem 100% biztos, és ezt Ő is tudja, szóval akkor kifejtette nekem, hogy csak úgy engedjem át neki CSDt, mert miért ne. Faszt, már bocsánat. Mindenesetre felhúz ez az egész. És tudom, hogy a szalagavató biztosan szép lesz meg minden, de előtte ha egy teljes évig a poklot járom, akkor nem tudom mennyire fog kárpótolni. Persze valószínűleg fog, de akkor is. Unom már ezt az egészet és totál elegem van belőle. Mindenesetre nem én leszek az önfeláldozó. Ha harc, akkor legyen harc. És ha veszítek, akkor vigasztaljon, hogy még akkor is jól járok, és nem adom meg azt az örömöt, hogy úgy tűnjön, hogy 'összetört'. Utálok veszíteni, de ha mégis előfordul úgy fogom csinálni, hogy mégis én jöjjek ki belőle jól. Persze tény, hogy talán a C-terv még jobban is néz ki, de mégis más megosztani ezt egy olyan emberrel, aki ez alatt a 4 év alatt a része lett a mindennapoknak, jól el tudsz vele beszélgetni és jó barátok vagytok. Mondjuk nevetséges, hogy ezen görcsölök, mikor mondjuk az egyetem téma sokkal inkább pengeélen táncol. És nem tudom miért, de még nem mertem kiszámolni, hogy hány pontom lesz, pedig ki kellene, mert az idei évvéginek már úgy kellene alakulnia, hogy felvegyenek. Bár igazából nem tudom, hogy mit reménykedem még mindig ebben. A hatalmas világmegváltó terveimmel tutira valami OKJs tanfolyamon fogok kikötni és valami szürke munkám lesz a végére. Nem mintha eddigi álmaim nagy részének nem ez lett volna a része. Persze nem olyan rossz az se, ha az embernek van egy állása, megél belőle, lesz egy családja és olyan lesz mint a többi X millió ember ezen a Földön. Nem hangzik ez olyan rosszul. Végül is kit álltatok? Úgyis ez lesz a vége, még ha egyetemi vagy főiskolai papírom is lesz róla, csak az valahogy mégis jobban mutat. De végeredményben ugyanaz, nem? Belefásulunk. Előbb vagy utóbb, így vagy úgy, de mindig ugyanaz a vége.
