Hamuvilág
Szemem könnyes homályba réved,
Ez létező fájdalom.
Érzem; most minden lépés téves,
Maga a borzalom.
Mi enyém volt, már rég romokban áll;
Messze fut az út.
Kétségbeesetten a kés húsba vág;
Sikoly sem kelt gyanút.
Jóbarát szeme szomorú, könnyes.
Szívembe mar.
Ajkán a szó oly könnyed:
Kérlek maradj!
Azt mondom gúzsba köt a lánc;
Összeroppant.
Pislákoló láng csupán,
Mi elillan.
Ezer álom, mi már elveszett;
Múlt pora.
A reménynek már hűlt helye;
Hamu csak.
Régi játékok, könyvek, remények,
Álomvilág.
De mostanra nem maradt más csak:
Hamuvilág.
