 |
| weheartit.com |
A tegnapi négy órám valami borzalmas volt. Matekon csak ültem és néztem ki a fejemből, próbáltam felfogni, hogy mit magyaráznak és még értettem is, de már valahogy besokalltam tőle.
És még egy lopott megjegyzésemet is meghallotta a tanárnő, mire elkezdett konkrétan nekem magyarázni, és ettől egyébként is rosszul vagyok. Nem mondom, hogy nem értettem, de még mindig nem érdekelt. Aztán közölte, hogy írunk belőle pénteken, ami azért keserédes öröm volt, mert legalább szerezhetek egy jó jegyet, de nem, mert itthon vagyok és valószínűleg pénteken se megyek és ezt tutira nem íratja meg újra. Mindegy. Utána fizikán mivel folytattuk a matekos vonalat én ugyanott tartottam, hogy akkor vizslát, nekem ebből elég. Elég jól elvoltunk A-val, nevettünk meg beszélgettünk. És megint rákérdeztem és megint azt mondta, amit előtte, ami még mindig olyan keserédes érzést kelt bennem. Mert egyszerűen vannak dolgok, amiket nem tudok elengedni. Persze erre az okosok azt mondják, hogy ez rendben van így és nem is kell, de ez nem igaz, mert el kell engednem. Mert erre nincs tovább és ezzel már komolyan csak magamat készítem ki. Annyiszor lejátszottam már fejben, hogy elmondom A-nak, akkor Ő kinevet; megsajnál; azt mondja felejtsem el; elkezdi a kerítőnőt játszani, vagy akármi. De nem, nem fogom neki elmondani, el fogom felejteni, egyszerűen nem gondolok rá. Olvasok, tanulok, írok, intézem ügyes-bajos dolgaim. Innen már nem visz tovább az út és vissza kell térnem oda, ahonnan elindultam. Tehát fel a fejjel, hátra arc és ne nézz vissza! Amúgy a tegnapi napot még megkoronázta a német. Vagyis a dupla német. Első óra felénél megjegyeztem PL-nek, hogy ha nyitnak nekem egy ablakot, akkor kiugrom rajta, mire szólt CSD-nek, hogy nyisson már ablakot, aki fázós, ezért csak a bukót nyitotta ki. Imádom őket. Mondjuk óra végére egészen belejöttem a dologba, mondjuk ezért nem bántam, hogy kicsöngettek. Aztán voltunk a könyvtárban is, PL vett ki nekem könyvet, amit tegnap - mivel több okból is a halálomon voltam délután - el is olvastam gyorsan, a könyv szinte beszippantott, le se tudtam tenni. Mondjuk van egy apró bökkenő: van neki második része, de az másfél hétnél előbb nem jut el hozzám, szóval most várhatok egy ideig. Egyébként ha már olvasás; csináltam egy új oldalt, ahova az általam olvasott könyveket gyűjtöm; szerző, cím, oldalszám és egy pipa mellé, ha írtam róla a blogban. Úgy tervezem, hogy mindről fogok írni, de majd meglátjuk. Mindenesetre most megyek. Bosszankodok még egy kicsit a tablet miatt, főzök egy teát és nekiesek Charles Dickens Twist Olivérjének, vagyis inkább folytatom.
És még egy lopott megjegyzésemet is meghallotta a tanárnő, mire elkezdett konkrétan nekem magyarázni, és ettől egyébként is rosszul vagyok. Nem mondom, hogy nem értettem, de még mindig nem érdekelt. Aztán közölte, hogy írunk belőle pénteken, ami azért keserédes öröm volt, mert legalább szerezhetek egy jó jegyet, de nem, mert itthon vagyok és valószínűleg pénteken se megyek és ezt tutira nem íratja meg újra. Mindegy. Utána fizikán mivel folytattuk a matekos vonalat én ugyanott tartottam, hogy akkor vizslát, nekem ebből elég. Elég jól elvoltunk A-val, nevettünk meg beszélgettünk. És megint rákérdeztem és megint azt mondta, amit előtte, ami még mindig olyan keserédes érzést kelt bennem. Mert egyszerűen vannak dolgok, amiket nem tudok elengedni. Persze erre az okosok azt mondják, hogy ez rendben van így és nem is kell, de ez nem igaz, mert el kell engednem. Mert erre nincs tovább és ezzel már komolyan csak magamat készítem ki. Annyiszor lejátszottam már fejben, hogy elmondom A-nak, akkor Ő kinevet; megsajnál; azt mondja felejtsem el; elkezdi a kerítőnőt játszani, vagy akármi. De nem, nem fogom neki elmondani, el fogom felejteni, egyszerűen nem gondolok rá. Olvasok, tanulok, írok, intézem ügyes-bajos dolgaim. Innen már nem visz tovább az út és vissza kell térnem oda, ahonnan elindultam. Tehát fel a fejjel, hátra arc és ne nézz vissza! Amúgy a tegnapi napot még megkoronázta a német. Vagyis a dupla német. Első óra felénél megjegyeztem PL-nek, hogy ha nyitnak nekem egy ablakot, akkor kiugrom rajta, mire szólt CSD-nek, hogy nyisson már ablakot, aki fázós, ezért csak a bukót nyitotta ki. Imádom őket. Mondjuk óra végére egészen belejöttem a dologba, mondjuk ezért nem bántam, hogy kicsöngettek. Aztán voltunk a könyvtárban is, PL vett ki nekem könyvet, amit tegnap - mivel több okból is a halálomon voltam délután - el is olvastam gyorsan, a könyv szinte beszippantott, le se tudtam tenni. Mondjuk van egy apró bökkenő: van neki második része, de az másfél hétnél előbb nem jut el hozzám, szóval most várhatok egy ideig. Egyébként ha már olvasás; csináltam egy új oldalt, ahova az általam olvasott könyveket gyűjtöm; szerző, cím, oldalszám és egy pipa mellé, ha írtam róla a blogban. Úgy tervezem, hogy mindről fogok írni, de majd meglátjuk. Mindenesetre most megyek. Bosszankodok még egy kicsit a tablet miatt, főzök egy teát és nekiesek Charles Dickens Twist Olivérjének, vagyis inkább folytatom.
