 |
Nincs olyan, hogy 'örökre'. Pedig milyen szívesen mondják az emberek, nem? Főleg mikor valaki hosszabb időtartamra gondol. Mondjuk két vagy három év múlva. Akkor az már örökké van, mert soká lesz csak vége. Persze mindenki hajlamos ezt elhinni.
De végül is nem számít, csak mostanság valamivel többet gondolkodok ilyesmiken, ami persze nem feltétlen tesz jót a kis lelkemnek. Bár a kis lelkemnek alapvetően nem sok minden tesz mostanság jót. Ha azt vesszük, hogy két vizsgával indult az újév, akkor az már alapvetően elég lenne ahhoz, hogy leugorjak a teraszról, de nem teszem. Nem elég magas. Nem ám. Nem tennék ilyet. Egyébként tegnap annyi cukros teát ittam, hogy az már magában felérne egy öngyilkossággal, de kegyetlen jól esett. Persze tanulás helyett. És Supernaturalt is néztem; de ma már komolyan tanulni fogok. Mindenre. Elhamarkodott ígéret, de megpróbálom. Amúgy rengeteg tervem van mostanság. Ugye tanulnom kell a németet, angolt történelmet, akkor ott vannak a biológia esszék, a jövőhéten ricinusolajat, meg zsálya illóolajat is be kell szereznem, mivel ilyen ricinusolajas hajpakolásos kúrát tervezek. Egyfelől, mert már eléggé 'ki van' a hajam, másfelől meg mert elvileg gyorsítja a növekedést és kevésbé törik a vége, így a szalagavatóra meg a ballagásra majd szép hosszú hajam lehet. Ezt mindenképpen meg kell csinálnom. Akkor pár új ruhát is be kell majd szereznem, meg sampont váltanom és az arcápolást is szorgosan folytatni. Meg újrakezdeni a tornázást, rágyúrni a földrajzra - tekintve, hogy bevállaltam idén az érettségit. És visszaszokni a rendszeres blogolásra, ami már félig-meddig sikerült.
De végül is nem számít, csak mostanság valamivel többet gondolkodok ilyesmiken, ami persze nem feltétlen tesz jót a kis lelkemnek. Bár a kis lelkemnek alapvetően nem sok minden tesz mostanság jót. Ha azt vesszük, hogy két vizsgával indult az újév, akkor az már alapvetően elég lenne ahhoz, hogy leugorjak a teraszról, de nem teszem. Nem elég magas. Nem ám. Nem tennék ilyet. Egyébként tegnap annyi cukros teát ittam, hogy az már magában felérne egy öngyilkossággal, de kegyetlen jól esett. Persze tanulás helyett. És Supernaturalt is néztem; de ma már komolyan tanulni fogok. Mindenre. Elhamarkodott ígéret, de megpróbálom. Amúgy rengeteg tervem van mostanság. Ugye tanulnom kell a németet, angolt történelmet, akkor ott vannak a biológia esszék, a jövőhéten ricinusolajat, meg zsálya illóolajat is be kell szereznem, mivel ilyen ricinusolajas hajpakolásos kúrát tervezek. Egyfelől, mert már eléggé 'ki van' a hajam, másfelől meg mert elvileg gyorsítja a növekedést és kevésbé törik a vége, így a szalagavatóra meg a ballagásra majd szép hosszú hajam lehet. Ezt mindenképpen meg kell csinálnom. Akkor pár új ruhát is be kell majd szereznem, meg sampont váltanom és az arcápolást is szorgosan folytatni. Meg újrakezdeni a tornázást, rágyúrni a földrajzra - tekintve, hogy bevállaltam idén az érettségit. És visszaszokni a rendszeres blogolásra, ami már félig-meddig sikerült.
Egyébként érdekes. Mármint, hogy körülbelül a blog végigkísérte azt az időszakát az életemnek - ami még most is tart, de mindegy -, ami szerintem a leginkább különleges, depressziós, elmélkedős, változatos, vagy akármilyen. És igazából ennek örülök, hogy a gondolatok így nem szálltak el a semmibe, hanem azért többnyire megmaradtak. Persze azt megtanultam, hogy nem lehet mindent leírni. Mert, amit leírsz, vagy kimondasz akár suttogva is, az már létezik, és sokkal valósabb, mint odabenn a fejedben. Azt már felhasználhatják ellened, vagy bánthat másokat. Vagy saját magadat bánthatod vele. A kimondott szónak súlya és következménye van, azt már hiába vonod vissza, attól még ott lebeg a levegőben, mert mindenki hallotta. És sebeket okoz. Sebeket, amik soha nem gyógyulnak be. Aztán vannak azok a szavak is, amiket ha kimondunk, beeszik magukat az elmébe és belülről szépen lassan pusztítanak el mindent, belülről sebeznek meg, törnek-zúznak és végül elpusztítanak benned mindent. Erről tudnék mesélni. De nem akarok. Mint mondtam, van amit jobb nem leírni. De ezt most azért jobb kimondatlanul hagyni, mert úgy még nem egészen valóság, nekem se. Mindenesetre most talán az lenne a legjobb, ha a terveimre koncentrálnék, és arra, amit el akarok érni, nem arra, ami elveszhet. Csak pozitívan.
Ezt hallgatom már vagy fél órája, újra és újra és nem megy ki a fejemből, még ha ki is kapcsolom.
Hold on and take a breath
I'll be here every step
Walking between the raindrops with you...
ésésés végre újra Once Upon a Time, amit ugye majd csak holnap este, vagy később tudok megnézni, de azért mégis boldogít a tudat, hogy végre újra Once Upon a Time ♥
