 |
| weheartit.com |
Tegnap is meg volt az aktuális aznapi idézőjeles kiakadásom.
Mivel szüleim nem voltak szülőértekezleten - ami osztályfőnök felhívta a figyelmünket, hogy mindenkit vár -, hazaértem és első körben kérdezték, hogy 'na mi volt szülőin?'. Én meg közöltem, hogy én azt mit tudjam. Hallottam dolgokat, de pont nem érdekeltek. Aztán jött még este, hogy jövőre úgy mindig menni kell mert szalagavató, meg ballagás. Na és akkor kopp. Szalagavató? Nem, tényleg nem mondtam még ezerszer, hogy mennyire utálom, hogy már most mindenki ezen pörög és májusra konkrétan már majdnem a hely is le lesz foglalva, hogy szeptembertől csak a táncokon legyen a para. De persze, mikor ezt mondtam akkor is én lettem a hülye és ebből már nagyon elegem van. Puffogtam egy sort, próbáltam lehiggadni. Nem vesztünk össze, de bennem úgy felment a pumpa, hogy az valami hihetetlen. Nem baj, legalább nekik meglepetés lesz a szalagavató. Most nem fogok itt arról rizsázni, hogy osztályfőnök el van tájolva és totál sötét és ha rajta múlna akkor zsákruhába táncolnánk a keringőt. Nem érdekel már ez az egész. Már lemondtam róla, hogy ez szép lesz, meg mesebeli meg emlékezetes. Mindenki ezen pörög és én legszívesebben ordítanék. Egyébként nem volt olyan rossz ez a mai nap. Biológián ment a szokásos 'tanuljunk valami érdekeset' - például szakszerűen megnyúzni valakit, vagy minél kevesebb erőbefektetéssel minél jobban elverni valakit. Utána VIII. Henriket néztünk két órán keresztül teljesen angolul. Igazándiból csak sokszor annyi véres és szex jelenet volt a filmben, mint amennyire angol tanár számított. Mondjuk vicces volt, ahogy az arcát a kezébe temetve sűrűn kért elnézést amiatt, mert valakinek épp most csapták le a fejét úgy, hogy mutatták ahogy spriccel a vér mindenfelé. Amúgy nem volt rossz film. Aztán matek az matek, a magyar az érdekes volt, Jókai meg Ady életéről olvastunk, de olyan tényleges dolgokról. Érdekes volt. Utána meg ugye fakton kívül az utolsó órán a német volt. Úgy utálom, hogy szinten minden órán a túlélésért küzdünk és végig tanulom a hétvégét és így is talán a 2es se lesz meg a dogámra és emiatt annyira ki vagyok akadva. Jól elintézett tavaly az a retardált, még mindig gyomorgörccsel ülök be szinte mindig. Utálom. Nem baj. Még egy év soha többet. Tényleg soha többet. A fakt meg nem volt vészes. És a buszon még a napi jó cselekedet is meg volt, mert segítettünk egy néninek. Amúgy nem volt ez olyan rossz nap. Csak valahogy mindig van valami a felszín alatt, ami így valahogy előkerül és akkor már rányomja a bélyeget mindenre. Még SD se jött be ma és egy smst se bírt kiköhögni magából. Bírom meg minden, de azért jó lett volna tudni, hogy nem jön. Így szívhattam az ülésrend miatt egész nap. Áhh, mindegy.
