~Száz lakat alatt őrzött, titkos álomvilág~

weheartit.com

Legszívesebben eldőlnék az ágyamban, de tartok tőle, hogy csak forgolódnék, mert amúgy is náthás vagyok. És akkor gondolkoznék. És az egy veszélyes vállalkozás. Inkább olvasgatok meg bosszankodok a tablet miatta, hogy csak holnap hozzák.

 Nincs kedvem még egy éjszakát végigforgolódni. Kémián már így is vegetáltam is meg nem is - a legrosszabb állapot -; láttam, hogy nekem magyaráznak, csak annyira nem tudott érdekelni. A biológia mondjuk jó volt még mindig a recesszív-domináns öröklésmeneteket vesszük és ezt legalább értem és érdekes is. Egészen jó volt a nulladik. A történelmet is végig poénkodtuk. Mert ugye mikor az Osztrák Birodalomról beszélünk, akkor a tanár úr csak Birodalmat mond, ami szerintem Star Warsosan hangzik. Erre elkezdtük nyomni rá a poénokat SDvel csak úgy megunknak, és nagyon vicces volt. A matekot meg értettem, sinus függvény transzformációi. A probléma csak az, hogy abból, hogy értem nem következik, hogy érdekel is. Mert attól, hogy világos nem lesz kevésbé unalmas. Magyar is egész jó volt, még motivációt is éreztem magamban, hogy megosszam a gondolataimat Arany János verseiről, csak hangom nem volt hozzá, de H tanárnő meg biztatott  hogy 'hangosabban!' hát mondanám, ha menne, de nem ment. De tetszett. Jók Arany versei, át tudom érezni, meg tud hatni, tetszenek. Mondjuk vicces volt, hogy H tanárnő minket akart hallani, és közölte, hogy kíváncsi mi van a fejünkben. Khöm, inkább ne. Mondja, hogy lemegy a tanáriba, aztán megnézi mi van a fejünkben. Mire így kimegy és SD: 'most hoz egy baltát?' én meg sírtam a röhögéstől. Végül volt még egy biológia, ami ugye alap, de biokémiázunk és annyira nem megy, meg nem is tanulom, szóval valószínűleg egyes lesz megint. De nem gáz, mert jön az embertan, a biokémiát meg jövőre megtanulom faktos tanárnővel és röhögve meg lesz az emelt érettségi. Vagy nem. Biológia után meg ugye még a kémia fakt, ami totál fölösleges és közben ki is derült, hogy nekem nem is kell, szóval jövőre fel sem veszem. Néha élvezem, de többnyire azért nem. Szóval azért nem lett volna ez olyan rossz nap, ha megjön a tabletem - vérnyomásom megugrott és magamban megint diszkréten emlegetem a cég anyukáját -, és hazajöhetek még magyar után. Fergeteges lett volna. Ja, és ha nem lennék ennyire náthás. De egyébként nem tudom miért írtam mindezt le, nem szoktam ilyen napi beszámolót írni, de úgy néz ki megint beszéd íráskényszerem van. Van ilyen. Inkább megyek és főzök magamnak egy kis kamillateát és olvasom a Twist Olivért, ha már pénteken elkezdtem. Ejj, holnap német. Ráadásul dupla. Rühellem. Ez már kínzás számba megy. De holnap elvileg megjön a tablet. Remélem gyakorlatilag is. Majd írok.   

Egy kis zene. Mert tegnap lezsibbadt, beteg aggyal Disney Channelt néztem, amin a Shake it up! in Japan ment, és ez a szám jutott eszembe róla.