Ilyen téren a legeslegzavaróbb dolog az, mikor valaki ropogtatja az ujját, a nyakát, kattogtatja a térdét és mindehhez vigyorog, mert tudja, hogy engem ez zavar. Nem mondom, nekem is ropog a térdem és kattan a vállam és akkor is rosszul vagyok ettől a hangtól, mikor a saját testem generálja, de mikor más csinálja direkt, akkor egyenesen ki tudnék szaladni a világból. Akkor az is felhúz, mikor bizonyos embereknek abszolút elcseszett világképük van és kijelentik, hogy simán elérnék azt, amiért én küzdök, holott esélye sem lenne, ha kicsit reálisan gondolkodna. Ez most nem tudom mennyire érthető így. Az is zavar, mikor olyasmiről magyaráznak nekem, ami nem érdekel, de az illető folytatja és ha távoznék jön utánam. Na meg ott vannak még a buta emberek, akik annyira biztosan állítják a hülyeségüket, hogy az már nekem fáj, de kegyetlenül. Tévedni lehet. Én is beszélek hülyeségeket, és itt most nem arról van szó, hogy rosszul oldasz meg egy matek példát és rossz választ mondasz, vagy rosszul ragozol németben vagy nem tudod angolban az ige harmadik alakját. Hanem arról, mikor abszolút hétköznapi dolgokkal kapcsolatban valaki annyira suta, hogy nem érted, hogy hogyan maradt eddig életben. Ezeken nagyon fel tudom húzni magam.
