Nem tudom még ezt magamban hova tenni. Az a baj azzal, ha reménykedsz, hogy a végén többnyire csak elvágódsz. Mikor elhiszed egy emberről, hogy más lett és ellenkezel másokkal, kiállsz érte, hogy Ő ugyan nem ilyen, és bebizonyítja, hogy ilyen. Sokszor mondtam, hogy nem felszínes, hogy egy jó emberi kapcsolatot is értékel annyira, mint azt, hogy valaki vékonyabb, vagy szebb. De tévedtem. És az a legrosszabb, hogy egy barátomnak mondtam ellent, mondván 'ő nem ilyen', de ilyen. Sőt még ilyenebb. Nem tudom, hogy szomorú vagyok inkább, vagy csalódott. Magamban ezt annyira elkönyveltem már és azt éreztem, hogy nem szenvedhetek vereséget mert megalázó lenne. De nem megalázó. Inkább csalódás mind megalázás. A másik emberről meg nem is tudom, hogy mit gondoljak. Nem tudom, hogy bármelyik a barátom-e. Olyan emberekkel vagyok jóban újabban, úgy őszintén, fesztelenül csak röhögünk, akikről nem gondoltam. Ma magyaron - ez idevág - arról írtunk, hogy mit jelent győztesnek vagy vesztesnek lenni a társadalmi- vagy magánéletben, valamint mik még lehetséges opciók. Azt írtam, hogy a győzelemnek és a vereségnek is ezer árnyalata van mindkét téren és a kettő együtt jár. Ebben helyzetben vajon ki győzött? És aki győzött mit nyert? Vagy éppen ki és mit veszített?
Megint kicsit ironikus és melankolikus. A régi szép idő sem volt annyira szép. Már oda sem mennék vissza.
