 |
| levendula♥ weheartit.com |
Megint sötét vagyok.
Khöm. Már ami a hajamat illeti. Az eltelt közel egy év alatt, majdnem feketéből átmentem a vörösesebb árnyalatok felé, de most arra jutottam, hogy az a sötét barna - kicsit világosabb, mint először volt -, na az vagyok én. Jelenleg is az összes égtáj irányába meredeznek a rendetlen hullámos fürtök a fejemen, csak mert hajszárítás után nemes egyszerűséggel levágódtam a gép elé és a fésűt közben nem érintettem. Mondjuk a kócos frizurára már nem is mondanak semmit - itthon néha, de ők ezt nem érzik át- csak azt talán, hogy ez vagyok én. És úgy bizony. Imádom, mikor a szemebe lóg, imádok szórakozni vele, csavargatni, hátrasöpörni egyebek. És azt is imádom, hogy jelenleg levendula illatú és finom puha. Bár még nem túl hosszú, tehát növesztenem kell a loboncomat, de azért jó úton járok. Egyébként ha már levendula; múltkor fantasztikus parfümöt találtam a DMben, ami levendulás. Első fújásra is bejött, bár féltem tőle, mert elég erős, de miután távoztam - és ugye otthagytam a drágaságot - és eltelt egy kis idő, valahogy újra megéreztem a csuklómra fújt levendulás parfüm illatát és annyira bújós, finom, simulós természetes illat, hogy az valami fenomenális. Be kell szereznem valahogy. Egyébként semmi extra nincs mostanában. Tegnap írtunk németből és angolból. A németbe totál belejöttem; magamhoz képest olyan cifra wohnungos szöveget vetettem papírra, hogy ha a tanárnő meglátja eldobja az agyát. Teszem hozzá visszaolvasás közben én is majdnem eldobtam. Az angol már egészen más. Egyszerűen éreztem, hogy hülyeséget, ökörséget, gyökérséget rossz választ írok. De írtam, mert nem hagyjuk üresen a vonalat, mert a tanárnő élve ás el az udvaron. A reading meg... hát vagy mindent bekarikáztam volna, vagy semmit, az a baj, hogy mindenhol egyet kellett volna és valahogy nem jött ki. Nem tudom. Mondjuk már mikor megkaptam a lapot akkor ott tartottam, hogy ráírom, hogy köszönöm a lehetőséget és nemes egyszerűséggel beadom üresen. Mondjuk pislogott volna nagyokat a tanárnő. De végül megküzdöttem vele. Ahogy ma a két magyar dogával is. Egyik hármas lett, de nem írják be - mert tanuljatok gyerekek és féljetek de annyira jó arc és nagyszívű vagyok, hogy nem írom be, de tanuljatok ---> ez nem hatásos, eddig se tanultak akik nem és eztán se fognak -, de azért királyság, hogy nem kapok a halom ötösöm mellé egy hármast. Na meg ott a másik az is szép feladatlap volt, nem éreztem sokkal több motivációt, mint tegnap az angolra, de megírtam ezt is. Ma már valamivel kevésbé voltam lehangolt. Volt is egy kisebb összezördülés, de nem folytam bele, pedig mondták a magukét nekem. Nemes egyszerűséggel úgy voltam vele, hogy akkor nesze neked, főlj a saját levedbe, ha úgy jobb. Mondjuk L-el jó volt a délután. Mikor Ő itt van mindig, minden olyan egyszerűnek tűnik, nem érdekelnek a gondok és egyebek. Persze tudom, hogy sovány vigasz, meg hamar elmúlik, de azért ez is valami. Tehát eme hosszú bejegyzés végén megállapítom, hogy semmi nem történt mostanság és ezt egészen hosszan tudtam tálalni.
Azért egy kis zene még így estére kell(:
