Igazából nem tudom, hogy kinek írhatnék. Sok ember van, akinek köszönetet szeretnék mondani, sok ember van, akinek a szemére vetnék dolgokat, de igazából nem tudom, hogy kinek is címezzem a levelet. A barátaim között nem akarok különbséget tenni az ellenségeim meg nem hiszem, hogy érdemelnének igaz szavakat. Szóval azt hiszem így a leghelyesebb:
Kedves igazi barátaim, akik mellettem voltatok, mikor kellett!
Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok egy könnyű eset semmilyen értelemben sem. Akár szemtől szembe köttetett a barátságunk, akár interneten keresztül, akkor is azt érzem, hogy mindegyik ilyen kapcsolat mérföldkő volt az életemben és mindig is fontos szerepet fog betölteni benne, bármerre is kerüljünk. Sosem fogom elfelejteni amikor iskola utána együtt sétáltunk haza, igazi tavaszi és kora nyári napok voltak, mikor jó idő volt és folytattuk a beszélgetést, megálltunk és egyszerűen nem akart vége szakadni a dolognak, vagy mikor éppen mással mentem haza és kerülő utat választottunk csak, hogy minél több időt tudjunk szintén beszélgetéssel tölteni. Azt sem fogom elfelejteni, mikor egymás fanfictionjeit olvastuk, javítgattuk, véleményeztük vagy sokáig csak hülyéskedtünk és nevettünk és bár nem ismerjük egymást személyesen mégis remélem, hogy valamikor majd az a nap is eljön. Ott voltak még a közös sorozatnézések, mikor vagy együtt néztünk a TV-ben valami irtózatosan nagy hülyeséget és msnen kibeszéltük, vagy új kedvenc sorozatunk legújabb részéről folytattunk hosszú beszélgetéseket. Ez csak néhány megemlített dolog abból a rengetegből, ami az évek során összegyűlt és még most is gyűlik. De a leghálásabb talán tényleg azért lehetek, mert bármi történik akkor tudom, hogy mellettem vagytok. Talán ez kicsit túl érzelgősre sikerült, mégis azt hiszem elég jól kifejezi az érzéseimet. És mindent köszönök.
