Nem akarok megszabni egy témát, majd kikötök, ahol kikötök. Azon gondolkoztam, hogy jó páran letörölték magukat facebookról mostanság. Így belegondolva nem is olyan rég én voltam az, aki nem nagyon akaródzott regisztrálni, nem nagyon mozgattak meg a közösségi oldalak. Őszinte leszek: még most sem. Ha be is lépek, maximum ismerősökkel kommunikálok, ha már legörgetem az üzenőfalat, akkor viszket a tenyerem, hogy az elszállt kis had-ne-mondjam-kiknek odavágjak valami frappánsat, vagy csak kiosszam őket. Tény, hogy idegesítőek. Igazából én részemről sokkal hosszabb ideig nem tudok fenn lógni, maximum ha tényleg beszélgetek valakivel, de akkor ott csak beszélgetek, egyébként meg mást csinálok. Őszintén szólva kommunikáláshoz, tájékozódáshoz - például van osztálycsoportunk -, ahhoz tényleg jó, de másra nem igazán tudom. Annyira talán, hogy a családi fényképeket is feltöltöttem a zárt csoportba és így nem kellett külön minden rokonnak eljuttatni. Szóval tény, hogy vannak hasznos tulajdonságai és jó is lenne, ha nem írogatna ki mindent a sok kis hülye, amitől az ember falra mászik. Őszintén megértem, akik letörölték magukat, de még mindig ott tartok, hogy nekem azért kapcsolattartáshoz fontos, szóval inkább nem foglalkozom az idegesítő részekkel. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyszer nem fogom elküldeni a fenébe azt, aki folyamatosan játékfelkéréseket küld, mert ettől idegrohamot tudok kapni. De amúgy szerintem ez általános. Már most van a facebook azt X év múlva lesz más és annak is ez lesz a vége. Idegesítő emberek mindenhol vannak. Mondjuk részemről őszintén fontolgatom, hogy személyesen postai úton kellene levelezést kezdeményeznem néhány emberrel több okból is. Egyfelől személyesebb, más felől meg el lehet rakni a leveleket emlékbe és milyen jó lehet előszedni 10 év múlva és újraolvasni. Szóval ennek is megvan a maga varázsa. Mármint inkább nem ennek is, hanem ennek, mert a facebooknak nincs varázsa, maximum hasznos oldala. Összességében ez a véleményem a témáról. Nem ide kapcsolódik, de ha már a 30 napos kihívás záró kérdése ez a poszt, akkor azt is leírnám, hogy azért van, amit tanultam ettől a kihívástól. Első soron azt, hogy vannak egészen egyszerű kérdések, de mégsem nagyon tudok rá konkrét választ adni, pedig egészen egyszerű kérdések és, hogy néha nem is olyan egyszerű összeszedni 10 dolgot, amit utálsz, vagy 7 dolgot, ami általában ott jár a fejedben. Nem mondom, hogy jobban megismertem magam, mert ilyen téren szerintem nem voltak problémáim, de azért örülök, hogy megcsináltam a kihívást. Persze sokszor csináltam visszamenőleg, mert éppen nem volt időm rá, de tényleg örülök neki, hogy megcsináltam.
